borázsló

Az első elbeszélés (a négyből).

Első, játék próbálkozásom a hangtechnikával. Majd még csiszolom, de talán jobb a buta valami, mint az okos semmi.

Egy vasárnap esténként kilenctől hallható internetes rádió vendége voltam:

Én tényleg készülni akartam a karácsonyra.  Rendbe akartam rakni a szobámat, hogy négy hónap után végre tisztes lakhelyem legyen. Mosni is akartam; kimosni minden ruhámat. Hogy ne tiszta ruha keresgélésével teljen az ünnep. És Bálinttal a jövő év programjait is átvettük volna, hogy ne nyomasszon semmi szentestén és utána. Meg zenélni akartam sokat, hogy az éjféli mise előtt felszabadultam tudjuk a híveket az ünnepre hangolni.

Bucsy Leventével egy énekkarban daloltunk egykoron. Most meg interjút készített velem: http://mno.hu/szines/jezsuitanak-keszul-durva-mi-1034120

A pozsonyi szlovák jezsuiták után meglátogattuk Szatmárnémetiben a román jezsuitákat is. Itt is előkaptuk minden nyelvtudásunkat, így gabalyodott össze francia, spanyol, olasz, román és magyar szó. Végül a magyarok mondták, hogy mulţumesc, amire a románok felelték, hogy szívesen.

Szaniszló otthagyta nemesi rokonait és családja ellenére Lengyelországból Rómáig gyalogolt, hogy jezsuita lehessen. Testvére dühösen nyomába eredt, de mire utolérte, meghalt.

Przemysław Wysogląd, lengyel jezsuita, jól megrajzolta egy nagyon szép kérpegényben. Sajnos csak lengyelül van meg, de hát nem sok szöveg van egy jó képregényben. (Valaki lefordítja?)

A miskolci Iskolalelkészség készülő munkaköri leírásából:

Reggel felmentünk, másnap lejöttünk. Volt napsütés, naplemente, köd és sötét. No meg rengeteg szél. Ötezer forint.

Készült a noviciátus kezdetén (2009) a magyar jezsuiták számára.