Reggel kilenckor találkoztunk a keletiben. Mindenki ott volt. Mind a 6 fő. Bevallom izgultam, hogy minden rendben mennyen.
Megvolt az első hibám: a nyugatiba kellett volna menni.

Volt háromnegyed órák átérni. Beégtem, de átértünk. Ettől kezdve minden simán ment. Biharkeresztesen leszálltunk a vonatról, de vitt tovább minket a busz, egészen Ártándig. Ebédeltünk és nekivágtunk az első 2+15 km-es túrának. A melegben az aszfalt szélén nem ígérkezett kellemesnek a nap. A határon megint csak izgultam. Mégiscsak külföldre mentünk. Ez is megvolt. Jó fej román határőr, bár beszólt Áginál. Na bumm. Lényeg, hogy átértünk.

Indultunk volna tovább, amikor egy fickó fölajánlott; rábeszélt minket, hogy elvisz Nagyváradra. Két kör, 2000Ft. Hülyének is megéri. Maradtam a második körre a lányokkal. Ági persze Ferkónál hagyta az útlevelét. Egy határőr meg kiszúrt minket, hogy ott várakozunk és igazoltatott. Kezdhettünk magyarázkodni. Sûrûbben vert a szívem. Magyar-angol-román keverékkel valahogy megbeszéltük a dolgot. Megúsztuk.

Nagyvárad vasútállomás. Kissé szakadt hely. Taxival gyorsak voltunk, akadt még 4-5 óránk a vonatunk indulásáig. Sétálgattunk, aludtunk, beszélgettünk, elvoltunk. Összeszedtem minden román tudásom egy gyûrött papírról, és kértem “csincs bilet” Miercurea Ciucba. Valamit magyarázott amit lassan értettem meg: még nem adnak jegyet. Sebaj. Próbálkoztam később is, eredménytelenül. Mégy negyed óra az indulásig. Gondoltam, most csak adnak jegyet. Nem, adtak, de már 15-20 ember állt a sorba. (Korábban senki sem állt a sorba.) Hivatalosan 10 perce elment a vonatunk és még nem kaptunk jegyet. Aztán kaptunk. Vonat sehol. Aztán vártunk, vonat sehol. Aztán jött a vonat, mi meg felszálltunk.

Korona nemzetközi gyors. Beültünk egy kupéba és elaludtunk, a melegbe. Az ablakokat felhúztuk: Büdösben még senki nem fagyott meg! Hajnali kettő táján brutálisan megzörgetik az ajtót. Egy magyar csoportnak a mi fülkékbe szólt a jegye. (Ekkor tudatosodott bennünk, hogy a kis papírcetlin az egyik szám a fülkét jelöli…) Egy örömünk azért volt: mi szellőztetett fülkébe mentek, ők meg egy igen büdösbe telepedhettek. Új helyükön, újra álomba szenderültünk. Egy-két ember azért mindig vigyázta álmunkat a hideg éjszakában.