Ez az indulás napja. Bús, de szép nap.

Délelőtt azért - táborvigyázó Ági kivételével - felmentünk a Kis-Cohárdra is körülnézni. Ez is szép volt. Cucc nélkül másztunk egyet. Fényképeztünk is… :-) (Sok buta turista.) Délután ötkor indult a buszunk, ezért jó előre el kezdtünk összepakolni. Érdemes volt, mert hirtelen hatalmas zuhé támadt. (Második esőnk, de a legnagyobb.) Berobogtunk az elhagyott turistaház előterébe. Nagy meglepetésünkre bácsink belülről nyitott ajtót. Ekkor derült ki, hogy ő a gondnok. Leültünk az üres, tiszta ebédlőbe enni. Õ hozott juhtúrót, meg paprikát. Jól esett a váltás. Ezek után újra csak kártyáztunk, a bácsinkkal. Érdekes volt az épület. Teljesen üres, tiszta, lakatlan. A tetővel volt a baj, azért zárták be. Kicsit kísérteties volt. Nekem tetszett. Kicsit kellet csak érdeklődni, és máris mesélt az emberünk.

Az eső elállt. A búcsúzkodás ideje eljött. Elköszöntünk is kimentünk a megállóba. A buszunk pontosan jött és jó volt. A sofőr tudott magyarul és egy csomó pénzt elkért. Drága környéken jártunk. Pontosan beértünk Gyergyószentmiklósra. Kellemes pályaudvar, felújítás alatt. Itt ki volt írva magyarul is az állomásnév. Egy problémánk adódott itt is. Elfogyott a LEI. Váltani kellet volna. Be is mentünk Attilával a városba. A bank egy órája bezárt. A jogi dolgokat elkerülendő, nem írom meg itt, hogy hogyan jutottunk LEI-hez. Mindenesetre - Isten hathatós segítségével - lett, elég LEI is. Így megvettük a jegyeket és vártuk a vonatot. A kolduló kissrácokat finoman elküldtük. (Tényleg finoman!!)

Azután megjött a vonatunk. Szép magyar, MÁV vagonok. Most már azt is tudtuk, hogy mik azok a kis számok a jegyeken. Meg is találtuk a fülkénk. Csakhogy voltak benn. Többen mint kellett volna. Aztán mög kiderült, hogy Ági ingyen jegyéhez helyjegy azért kellett volna. Vettünk egy félhivatalos helyjegyet és kaptunk egy üres fülkét. Ahol végre nyugovóra hajthattuk a fejünket. Egészen Kolozsvárig. Megint csak ez a Kolozsvár… Most egy magyar hölgynek, és egy ugráló román kisembernek jutott eszébe, hogy a saját fülkéjükbe költözzenek. Így át költöztünk éjnek idején a saját fülkénkbe. (Ami Kolozsváron kiüresedett.) Majd ment a vonat tovább. Nem sokkal később, a vonat nyílt pályán megállt. Nem tudtuk miért. Majd kinéztünk az ablakon, és láttuk, hogy egy csikó császkál a síneken. A vonat szép lassan elindult. A megzavarodott állat ott futott az ablakunk alatt. Meg kell hagyni, jó erőben volt, de egy vonattal nem versenyezhetett. Lemaradt. Mi újra elaludtunk és zakatolt a vonat tovább… Éjjel kettő óra fele megérkeztünk Nagyváradra. Végre.