Több heti sztrájk után a szeminárium vett végre egy fényképezőgépet. Tudom, hogy lehet üdvözülni nagy digitális fényképezőgépek nélkül is. Ettől még nekem fontos a fényképezés.

Már az első itteni évemben kiszúrták, hogy szeretek fényképezni, hiszen a szobám falán jó sok kép volt. Akkor még nem volt saját digitális gépem, “csak” egy jó öreg ZENIT-em. Ennek örömére tavaly megtette szemináriumi fotósnak. Addigra pont lett egy Nikon D50-em. Azzal fényképeztem egész évben a szemináriumnak. A szeminárium néha megnyugtatott, nem kell sokáig a saját gépemet használnom közcélokra, mert majd vesznek egyett. Így eltelt egy év. Közben számomra is kiderült, hogy a digitális tükörreflexes fényképezőgépek koránt sem örökéletűek. Jó pár ezet fotót készítette a szemináriumnak. Sebaj, évvégén újra megígérték, hogy most már tényleg vesznek egy gépet. (Hiszen a sekrestyések sem saját olvasmányos könyvet és saját takarítószereket használnak.)

Eltelt egy nyár. Szert tettem egy Nikon D200-ra.

Év elején megint ígérgettek, folyton távolodó határidővel. No, ekkor mérges lettem és sztárjkot jelentettem. Azt mondtam, amíg a szeminárium nem vesz egy fényképezőgépet, addig sajnos nem tudok fényképezni. Mint minimum szolgáltatás vállaltam a diakónusszentelés fényképezését. Öröm volt látni a vicerektor arcát, amikor futtában rendelt tőlem valamelyik szoborról pár képet, és közöltem, hogy fényképezőgép híjján sajnos nem tudom teljesíteni a kérését. Lassan-lassan a rektor is felfogta, hogy mi történt. (Őt is le kellett volna fényképezni.) S láss csodát összesen három hét alatt vettek egy fényképezőgépet. Úgy tűnik itt a szemináriumban a sztrájk jó módszer volt.

Tegnap érkezett meg a csomag. Fényképezőgép, objektív, vaku. Remekül működik. Ma este már munkába is kell állnom. A sekrestyénk minden tárgyát le kell fényképeznem. Tavaly végig fényképeztem közel hatvan kelyhet. Most jönnek az egyéb eszközök.

Attól még, hogy van a szemináriumnak is gépe, a saját gépemet is használnom kell néha-néha közcélokra. De ennyi belefér, hiszen nem a kispapoktól sajnáltam a gépem, hanem micsoda dolog, hogy egy ekkora szeminárium az én gépemet sajátjaként kezelte. (Amikor én valami miatt nem tudtam fényképezni, lazán át akarta adatni mávalakinek a gépem. Anélkül, hogy bármit kérdezett volna.) December elsején lesz admisszió, amikor a harmadévesek megkapják a papi civilt, amikor az egyház bemutatja és elismeri őket mint a papságra készülő szeminaristákat. Ezen a misén is ketten fogunk fotózni. Végre két rendes géppel, így szép képeket tudunk készíteni, s közben a liturgiát sem kell annyira zavarnunk, mint eddig kellett.

u.i.: A hozzáértők kedvéért itt következik az Elek-PSRM közös fotós felszerelés:
Nikon D200
Nikon D80

Nikon DX AF-S NIKKOR 18-55mm f1:3,5-5,6 G ED
Nikon AF-S DX 18-135/3.5-5.6G
Sigma APO DG 70-300mm f1:4-5,6
Tamron SP AF 90mm f1:2,8 MACRO 1:1
Tamron SP AF 28-105mm f1:2,8 LD ASP (IF)

Nikon SB-800
Nikon SB-600 

CF 0,5 + 1 Gb
SD 1 + 2 Gb