Még vasárnap történt, hogy a börtönlátogatás után kilátogattam San Pastoreba a Collegium Germanicum et Hungaricum villája áll ott. Alig 25 percet kell vonatozni Zagarolo-ig Rómától. Zagarolo kis állomásán már várt rám Berényi Laci (aki a Germanicumban tanul), aki kocsival felvitt a villába.

Sok száz évvel ezelőtt szerzetesek építették a villát. Később került a Német-Magyar Kollégium kezére. Azóta meghatározó hely sok kispap számára. A hatalmas házhoz nagy park tartozik, és egy jó darab föld amit megművelnek. (Ebből tartják fenn magukat.) Ha már elegük van Rómából, hiszen ők a belvárosban laknak kert nélkül, beülnek a kocsiba és egy hétvégére kiutaznak San Pasotreba.
Minden kispapnak van egy szobája. Egész évben működik a konyha. Van internet is a házban, és medence a kertben. (Sajnos már bezárták télire.) A dombon álló házból látszik egész Róma, s ahogy lebukik Róma mögött a nap. Az olajfásban sétálgatva lehet szívni a friss levegőt. A tanulás után lehet ping-pongozni, vagy beülni a félig a földbe rejtett sörözőbe. (Hát igen, németek.) S mikor már a nagy kert is szűknek bizonyul elég kimenni a hátsó kapun s egy óra alatt el lehet érni az igazi hegyeket.
Ez San Pastore, a Germanicum igazi hotelje.

Én most voltam ott először, hiszen én másik intézményben készülök a papságra. Nem azért mentem elsősorban, hogy megcsodáljam, mennyire jól tartják a kispapokat odaát. Nem. Sokkal inkább azért, hogy egyszer kiszabaduljak Rómából, és azért hogy beszélgethessek Berényi Lacival. (Akivel korábban már két évet elvégeztem az esztergomi szemináriumban.)
Rómából sikerült kiszöknöm, de a természetben keveset sétálhattam, mert mikor lementünk sétálni az olajfás köré, elkezdett szakadni az eső. Hamar fel kellett adjuk. Így is megérte, mert még az esőnek is más íze van a természet közelében.
Esett, így maradt a beszélgetés benn a házban. Szeretem az ilyet. Beültünk a téli ebédlőbe s egy forró tea mellett elbeszélgettünk az életről, jelenről, jövőről. Senki nem zavart, nem siettetett. Már-már mint a régiek: a hosszú hideg téli estéken a kemence mellett üldögélve, teát iszogatva beszélgetni. Ahol béke van, nyugi van, ahonnan nem menekül a Szentlélek.

Így töltöttük el a délutánt. Mire a nap lebukott elállt az eső. A fenti teraszról még lefényképezhettem az utolsó fénysugarakat.
A nap lenyugodott, mi meg visszatértünk a nyugalomból a pörgő-forgó életben. Amivel nincs semmi baj, ha néha pár órára meg tudunk állni a csöndben.