Vagyok vagy 23 [2008] éves, tudom nem sok. Ha az Isten úgy akarja, leszek még több is. Igen fontos helyet foglal el az életemben a Regnum Marianum, s annak minden kisközössége. A nyári közösségi táborok. Természet nélkül nem élnék meg. Táborok, kirándulások, túrák, séták ott ahol az ember még nem rontott el mindent. No, meg a művészet is fontos. A világ csak azért is szép. S sok dolgot nem lehet könnyen elmondani. Ezeken próbál segíteni a művészet.

Az utóbbi években rákaptam a fényképezésre. Itt az oldalon is van pár belőle. Mi a célom vele? Nem mindig tudom pontosan. Egy részével a célom megmutatni, hogy az Isten alkotta világ csak azért is szép és jó. Egy része csak emlékeket kíván állítani gyanús eseményeknek. A többin még majd elgondolkodom. De ha van valami ami nem szolgálja valamilyen úton-módon a fent említett célt, akkor nem ér semmit.

Zenélek is. Néha már-már múlt időben. Sok-sok éve kezdtem furulyázni. Szoprán, alt, tenor furulya jöhet egymás után. Még a basszust is kipróbáltam. Egyszer, Molnár C. Pál emlékkiállításán egy órás furulya koncertet adtunk. Volt ott minden: reneszánsztól Brittenig és a ragtimeig. Aztán oboázni is tanultam. Az ám a hangszer. Sajnos szinte soha sincs kivel zenélni mostanában, pedig akkor kezd igazán zene lenni, amikor együtt játszunk. Gitározom is egy kicsit és volt a kezemben már kaval, népi furulya, tilinkó és perui quena is, de ezekhez nem igazán értek.