A héten minden délutánomat a Paenitentiaria Apostolica-n töltöttem. Ott tartottak egy kurzus a lelki életről, gyónásról, belső fórumról. A téma igen fontos és érdekes. A kurzus kevésbé volt meggyőző.

 
Főként az egyházjog kánonjait sorolták és magyarázták, Meg kell hagyni tényleg fontos, hogy ki, mit, hogyan, milyen alapon oldozhat fel. Mi van, ha egy felfüggesztett papnál szeretné valaki meggyónni, hogy oltáriszentséget árusított. Vagy, hogy attól még hogy felszentelnek, nem gyóntathatok pl. Rómában a helyi illetékes (püspök) engedélye nélkül. Nem egyszerűen tilos, hanem érvénytelen… Hoppá… Viszont, ha a hívő azt gondolja, hogy érvényes, akkor érvényes. Nehogy szegény Istent kereső hívő szívjon a pap hülyesége miatt. És vajon mikor lehet több bűnbánót egyszerre előzetes egyéni bűnmegvallás nélkül általános módon feloldozni?
Ez ment napokon át. Az egyik bíboros előadó ráadásul angolosan ejtett ki minden olasz szót, sőt időnként belekevert a mondókájába angol szavakat is. A hatalmas terembe sötétség honolt. Voltunk egy ötszázan. Jaj.
Volt azért tényleg jó előadás is. Egy szalézi atya beszélt nekünk a gyónásról. „A pap legyen tudatában annak, hogy amikor gyóntat, a bíró és egyszersmind az orvos feladatát látja el, és Isten azért állította az isteni igazságosság és egyúttal az isteni irgalom szolgálatában, hogy dicsőségéről és a lelkek üdvösségéről gondoskodjék” (CIC 978. kán. 1. §.) Mit tegyünk a kedves hívővel, aki azzal kezdi gyónását, hogy 30 éve nem gyónt. Stb. Stb. Tudott is beszélni, azt is tudta miről akar beszélni, s magával az „anyaggal” is tisztában volt.
 
A kurzuson sikeresen megsértettek a fellengzős olaszok. Történt ugyanis, hogy megkérdezte valaki, hogy milyen nyelveken lehet írni a Paenitentiaria-nak. (Különleges meggyónni kívánt bűnök esetén lehet erre szükség. Lehet kérdezni tőlük, ill. bizonyos esetekben tőlük kell megtudakolni, lehet-e és ha igen, milyen feltételekkel feloldozni az illetőt.) No, ők fellengzősen azt mondták, hogy „Gyakorlatilag minden nyelven lehet írni nekünk. Kivételt képeznek persze az olyan nyelvek mint a magyar vagy a szuahéli.” Később kiderült, hogy a „minden nyelv” náluk a következőket takarja: német, angol, francia, spanyol, olasz, portugál, latin, lengyel. Ezek után már csak azért is magyarul fogok írni nekik.
 
Nagyon fárasztóvolt. Szabadidőm napi kb. 40 percre zsugorodott. Sok-sok felesleges szó is elhangzott. De azért sokat okosodtam, és majd jól átrágom magam a egyházjog megfelelő kánonjain. (Nem csak butaságokat írnak.)