Áldjátok az Urat, nap és holdvilág;
    áldjátok az Urat, égi csillagok!
Áldjátok az Urat, záporeső és harmat;
   áldjátok az Urat, ti, viharok!

Az egyik szentségimádás alatt hallottam ez év első mennydörgését. Megjöttek a viharok. Pár napja egész éjjel tartott egy kisebb vihar. Másnap kérdezték, hogy jól aludtam-e, mert ők nem tudtak aludni az este. Én jól aludtam. A nyarat idézte a zivatar az álmomba, a csodálatos nyári viharokat.

Ma este is jött egy zivatar. Már messziről idehozta a szél a mennydörgés elhaló robaját. Kihajolva az ablakomon a villámok fényét is láttam. De a szobámból nem nyílik jó kilátás Rómára, ezért fogtam egy esernyőt és felmentem a teraszra vihart nézni.
Mire fölértem, megjött a vihar. Hiába vittem esernyőt, pillanatok alatt eláztam. Kénytelen voltam visszamenekülni a lift gépházába. A nyitott ajtón be-befújt a szél. A gépek és az olaj szagát felcserélte az eső friss illata. A lateráni bazilika hátát néztem. Szinte folyamatosan dörgött az ég. A villámok közvetlenül a Laterán felett cikáztak. Olyan közel voltak, hogy be kellett csuknom a szememet a fényesség miatt. Ritkán van szerencsém barátkozni ekkora viharral. Egyre sűrűbben esett az eső. Egy pillanatra megpróbáltam kikandikálni. Az esernyő vászna mintha egy sátor lenne. Kopogott rajta a víz. Szinte félő volt, hogy beszakad.

Mint a nyári táborokban. Mikor a ponyvában gyűlik a víz. Derékig vetkőzve áshatok éjjel árkot a sátrak körül. S élvezem, ahogy a hűvös víz teljesen eláztat. Mikor végzem, száraz ruhát húzok és bebújok a hálózsákba. Még hallgatom egy darabig ahogy az eső veri a ponyvát, majd békében elalszom.

Isten, te teremtetted a vihart. Te kezed műve a mennybolt. A villám és az égzengés mind a Te találmányaid. És én a Te szolgálatodba állhatok. A nagy Isten szolgálatába a kis ember.
Te, hatalmas Isten, szabadságot ajándékoztál nekünk embereknek. Szabadon ellentmondhatunk neked, vagy viszontszerethetünk Téged, embertársainkban. Hagyod, hogy ha akarunk, mennyünk a magunk feje után, egyre messzebb Tőled.
Ezért van szükséged ránk is. Viharokat megalkotó hatalmas Isten minket, picinyke híveidet bíztál meg azzal, hogy segítsünk a többieknek megtalálni téged és megbarátkozni veled.

Egy perc múlva már csak csendesen esett. A villámokat még percekig néztem. Legalább három irányba ment tovább a zivatar, ami előbb még ott tombolt felettem. Lassan elhalkult a dörgés. A villámok is távol csapkodtak. Csendesen esett tovább.
Én mélyet szívtam a levegőből, hátha a vihar erejéből még magamba szívhatok valamit. Aztán visszajöttem a szobámba, hogy száraz nadrágot vegyek.

  1. zsoltár

Uram, mi Urunk, *
   a te neved széles e világon mily csodálatos!

Az egeknél fenségesebb *
   a te dicsőséged!
Kisdedek és csecsemők ajkán zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben, *
   hogy elnémíts ellenséget és lázadót.

Szemlélem az eget: ujjaid műve az; *
   a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.
Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, *
   az ember fia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és fénnyel koronáztad, *
   fölébe emelted kezed műveinek.

Mindent az ő lába alá vetettél: *
   minden juhot, barmot, a mező vadjait,
az ég madarait s a tenger halait, *
   amelyek a tenger ösvényeit járják.

Uram,  mi Urunk, *
   a te neved széles e világon mily csodálatos!