Az elkövetkező gondolatokkal még én sem értek teljesen egyet. Több benne az önellentmondás és a kifejtendő részlet. De, ha csak arra figyelnék, hogy tökéletes legyen az érvelés, elvesznék az apróságokban. Ezért arra kérlek kedves olvasó, hogy ne a hibáit keresd a gondolataimnak, hanem próbáld felfedezni azt a valamit, ami talán igaz.

Valami, valahol nem stimmel a tanulás, tanítás vagy inkább a tudományok körül.

Mondjuk ott a történelem. Nem mindegy, hogy 1848 vagy 1742? Tudom, hogy nem. De nem az évszám a fontos. Hanem, hogy miért történt, milyen előzményei voltak, kik csinálták, milyen lelkülettel. A dátum csak összefogja a végén a sok tudnivalót. Mit számít, hogy Ady vagy Tolsztoj? Nem az a lényeg. Az számít, hogy mit gondolt. Ahhoz persze szükséges ismerni az írót, hogy jól értsük a gondolatát. De mégsem az író a fontos. Megtanuljuk, hogy mekkora a Himalája legmagasabb csúcsa. És? Nem mindegy, hogy 8848 vagy 7512 méter magas? Talán csak az számít, hogy ott hideg van és ritkás a levegő, és micsoda önlegyőzés kell ahhoz, hogy feljussunk a tetejére.
És akkor ott a teológia, a tudomány Istenről. S felaprózzuk erkölcstanra, egyházjogra, biblikumra, krisztustanra, szentháromságtanra, stb. stb. Bevágjuk, hogy Lk 12,23. De vajon mi történne, ha Jn 6,23 lenne? Nem a hely a fontos, hanem hogy mit mond. Utána persze meg kell ismerni Jánost vagy Lukácsot, nehogy félreértsük. De nem cél a Jn 6,23 csak egy apró lépcsőfok. "Azért teremtette Isten a világot, hogy valahol otthont legyünk benne." Most nem mindegy, hogy Szent Ágoston vagy Tamási Áron mondta? Ha igaz, akkor nem számít ki mondta. Ha pedig badarság, akkor még az sem segít rajta, ha Szent Ágoston mondta. Tudományos munkáinkat teletűzdeljük hivatkozásokkal, mert hátha így igazabb lesz. Innen kiszedünk egy gondolatot, onnan egy mondatot. De csak úgy ahogy mi értjük.

Nem szeretem a tudományokat. Nem szeretem a tudományoskodást. Jól megmondjuk, s nagyon tudjuk, akár még latinul is. De nem tudjuk emberi nyelvre lefordítani. Elveszünk a sok-sok tudomány részleteiben. Ou! Ideje lenne lettenni azt a nagyítót! Hátra kell lépni és örömmel végignézni az egész művön! Hol marad az egész? Végül is egyetlen világról szól minden, nem? Végeredményben csak az számít, hogy az embernek hogyan sikerül összebarátkoznia az Istennel! Ehhez jó segítség lehet a sok részlet, amíg a részletek azt szolgálják, hogy élesebb legyen az egész kép.

 

Hát én már nem tudom…

Biztos a vizsgaidőszak teszi, de szerintem valamit nagyon elrontottunk. Részleteiben minden ismerünk, de hiányzik minden érzékünk az egész iránt.

Hmm. Inkább megyek aludni.