</meta></meta>

Tudom jól, hogy ahol ketten-hárman összejövünk az Úr nevében, ott van Ő is. Mégis fontos számomra egy szentségimádás, ahol valahogy máshogy van ott az Úr. Rómában szinte minden nap volt csendes szentségimádás. Ez hiányzik is nekem. Nagy örömömre a nyáron több szentségimádáson is ott lehetettem: a Boróka rétegtáborban és a VT-n is.

  

<p style="margin-bottom: 0cm;">A Regnumban gyakran csak pörgünk s pörgünk. Ritkán lehet megállni egy rétegtáborban. A VT is a tervezgetésről, találkozásokról szól, nem a megállásról. Az ilyen programok közepén hatalmas felüdülés számomra egy szentségimádás. Még akkor is, ha ezeken a helyeken nem szoktam túl friss lenni.</p> <p style="margin-bottom: 0cm;">&nbsp;</p> <p style="margin-bottom: 0cm;">Sokadik nap pörögtünk már a rétegtáborban. Napokig nyakig sárban jártunk. Fényképeztem, főzőcskéztem, rohantam, építettem, ástam, írtam, olvastam, stb. stb. S akkor jött egy este, amikor leültünk csöndben az Úr elé. Szép este volt. &Ouml;sszegyűlt a tábor, s lassan elcsendesült. No nem teljesen, mert ötven fiatal ritkán van néma csöndben, de nem is baj az.</p> <p style="margin-bottom: 0cm;">Megjött az Oltáriszentség. Eljött közénk az Úr egy kis törékeny ostyában. Ott volt előttünk egyszerűen, fenségesen. Körülötte gyertyák és mécsesek sokasága. Kis karton lángocskák szimbolizáltak minket is.</p> <p style="margin-bottom: 0cm;">Egy-egy csöndes ének és rövid gondolat segítette újra és újra visszaterelni a gondolatokat Istenhez. Elnyújtózhattunk előtte. Nem voltam képes nagy elmélkedésekre, hosszú hálaadásokra. Testem, lelkem, fejem már fáradt volt. Csak elnyújtóztam a jelenlétében. Milyen jó, hogy Ő van, volt, lesz. S mindig velünk. Velünk volt az esőben, a sárban, a mosogatásban, kirándulásban, mindenben. S épp akkor is. Nem lehet felsorolni egy hálaadó imában a pillanatokat amikor velünk volt, hiszen állandóan és folyton ott volt köztünk.</p> <p style="margin-bottom: 0cm;">Már így is felejthetetlenné vált az-az este, de történt még egy nagy csoda. Míg ott imádkoztunk az Úr előtt, addig a vendég atyák gyóntattak. Hatalmas csoda ez. Az ember megáll félve, lehajtott fejjel az Isten előtt, átadja mindazt a szemetet amit termelt. S az Isten nem csapja fejbe, hanem örömmel átveszi, amit az ember vitt neki, majd megöleli és rázúdítja kegyelmét, hogy újult erővel járhasson tovább a világban. Ezt csinálja utána bármelyik &bdquo;isten&rdquo;.</p> <p style="margin-bottom: 0cm;">Dolgozott ám ezen az estén a Szentlélek. Nem is lehetett a kitűzött időben befejezni a szentségimádást. Sokáig imádkoztak ott az emberek. S nem csak magukért...</p> <p style="margin-bottom: 0cm;">&nbsp;</p> <p ><em>(A VT-n is így volt. A szentségimádás és a bűnbocsánat csodája egy fedél alatt a péliföldszentkereszti kicsi templomban. Halk zene szólt az imádság alatt mely remekül elnyomta a padok recsegését. Bár talán túl szép volt a zene s el-elkergette az imádságos gondtolatokat.)</em></p>&nbsp;