„A megváltás úgy-e cserét jelent!? De akkor most mit adtunk mit, és mit Jézus?” - kérdezte a társam és rendelt még egy sört.

Az a nagyon jó a Montserrat jelöltközösségben, hogy – olaszokhoz képest mindenképpen – meglepően könnyen találunk komoly témára. Máma (is) elmentünk este meginni egy sört. (Ilyenre már rég volt példa, mert hol lelkigyakorlaton voltam, hol pedig Rómában.) Az egy sörből kettő lett. A beszélgetésben pedig tényleg komolyan átbeszéltük a megváltás titkát. Hogy is van az, hogy öröktől fogva és mégis időben? Isten Krisztus előtt a halállal sújtott mindenkit, aztán a megváltás visszamenőleg is érvényes lett? Ha a bűneinket vette el Isten, akkor hogy-hogy el tudunk kárhozni? És még sok egyéb kérdés szóba került.

A legnagyobb ajándék az volt, hogy a sör mellett az egyre mélyebb beszélgetésben nem csak elfilozofálgattunk az élet nagy kérdéseiről, hanem olyan közös válaszokra jutottunk amik tényleg elmélyítették a hitemet.