Most arról kellene írnom, hogy milyen az új munkahelyem. Ám nem tudok olyan szabadon írni az ÖKU-ról, hiszen szinte minden olvasómnak köze van ehhez az általános iskolához.

Mindenféle munkám között van egy osztályom is, akiket minden nap leviszek ebédelni, és addig vigyázok rájuk, amíg a párhuzamos osztállyal nem egyesülnek a napköziben.

Az első nap már-már kudarcot vallottam, mert szörnyűek voltak a gyerekek. Rosszalkodtak és ki-ki megpróbált átverni. Részben sikerült nekik. Széjjel akartak szedni. Pár nap alatt rájöttek, hogy én nem az elődöm vagyok. Így ma már rendesen viselkedtek. Persze csak úgy, a maguk módján. Baj is lenne, ha nem lennének elevenek, vidámak, mozgékonyak, „rosszak”: gyerekek.