„Mivel önhibámon kívül én sem tudtam eljutni nemrég az osztálytalálkozóra, ezért azt az ötletet vetném föl, hogy mindenki írhatna magáról pár szót, hogy mit végzett, mit csinál mostanában…„ - kezdte levelét egy régi osztálytársam, akit nem láttam már vagy öt éve.

A csendes osztálylistán megindult az élet. Négy nap alatt az osztály fele írt valamit magáról. Nagyon jó volt olvasni, hogy kit hová sodort az élet. Valamint remek szociológiai tanulmányt lehetne abból írni, hogy milyen háttér után ki az akinek most fontos az Isten, s kinek nem.

Ma siettem az imára, amikor a Ferenciek terén utánam szólt valaki, hogy „laudetur a teológusnak”. Misi, Berci és Vera. Virtuálisból valóságos. Két percben.