„Ma kihirdettem a határidőt: 2040-ig kell a magyar nemzetet a társadalmi és morális válságból kihozni. Ez nem jó jeleket jelentsen, hanem eredményt. Lehet csatlakozni a mozgalomhoz.” aftermodern

Vacsora közben a megint arról beszélgettünk, hogy az élet milyen ***r, akarom mondani: milyen nehéz. A pártok így kavarnak, a mögöttük álló gazdasági hatalmak meg úgy, az Egyház nem csinál semmit, közeleg a káosz, szándékosan izzítják a hangulatot, a demokráciánk halott, egyébként is kihalunk, és persze depressziós egy nép vagyunk, stb. stb. Hát ez az.
Elegem van ebből. Tudom már régen, hogy a helyzet finoman szólva is rossz. De ezzel a tudással sokra nem megyek. Itt az ideje tenni valamit! Én nem értek a nagy dolgokhoz, nem látom át a politikát és a gazdaságot, de ha senki nem mondja meg – nekem való; érthető módon – hogy merre van a kiút, akkor közzéteszem a saját ötletemet és elindulok rajta. (Sőt már el is indultam.) Szóljatok, ha nagyon rossz az irány! (De csak akkor viselem el a kritikád, ha mutatsz alternatív kiutat.)

A probléma legfontosabb pontja, hogy a nemzetnek (mind tagjaiban, mind egészében) nincsen semmilyen pozitív kilátása a jövőre nézve. Mit lehet ez ellen tenni? Nagyon egyszerű: célt kell adni az embereknek! Reményt és jövőt! Láttatni kell, hogy a Világ szép és jó (nem letagadva az árnyoldalakat). Nem a gazt kell tépkedni, hanem locsolni és kapálni kell a virágot. Nem a passzív ellenállásra van szükség a Gonosz hadaival szemben, hanem támadni kell: harcolni és építeni. Építeni. Építeni. Közösséget, intézményt, légkört. Mindent ami szép és jó. Nem kritizálni kell, hanem támogatni; erősíteni. (Természetesen a rosszra ki kell mondani, hogy rossz. De ennyi csupán. Utána menni kell építeni a szépet, jót, igazat.)
Konkrétabban? Támogassunk minden kis közösséget, laikus és civil kezdeményezést! Segíteni kell ezeknek a kis szigeteknek a kapcsolatát, hogy semelyik ne érezze magát egyedül a Világ ellen. Alapítani és támogatni kell lelkileg és akár anyagilag a közösségeket. Kellenek értelmiségi csapatok is, akik közös saját szakmájukban az élvonalban vannak, de keresztény értékrendjük átjárja mindennapi munkájukat. A hierarchikus Egyház keményen őrizze a hit esszenciáját, de támogassa; segítse a „laikus” közösségek kialakulását és munkáját.

Hadd nőjön a konkoly a búzával, engem nem érdekel. Én megkeresek minden búzaszálat: megöntözöm, megkapálgatom, erősítem. Hajrá! Van még 31 évünk.