Legyen bár egész kicsi, vagy valami jóval nagyobb a feladat, hiába próbáljuk meg tökéletesen intézni az ügyeinket, valami mindig becsúszik. Soha nem tudunk tökéletesen kivitelezni valamit. El tudjuk sumákolni a hibákat, de ha tényleg szembenézünk a tetteinkkel láthatjuk, hogy mindig van valami hiba/hiány bennünk.

Sokági hittem benne, hogy ha tényleg összeszedem magamat, akkor – Isten segítségével – tudok majd tökéletesen végrehajtani feladatokat. Hát nem. Hú, mennyit frusztrált, hogy valamin mindig elcsúsztam. Nem baj – mondták nekem – Isten a szándékot nézi: Isten látja, hogy te tényleg igyekszel s akkor azt értékeli benned = szeret téged. Aha – mondtam – a jó szándék: Isten meg megsimogatja a buksimat mint a kis hülyéknek, hogy „jól van, jól van, azért igyekeztél”. Hát nem. Ilyen Isten nekem nem kell.

Tévedni emberi dolog. Tökéletlennek lenni, hibázni, elrontani emberi dolog. Valahogy széjjelszakíthatatlanul hozzánk tartozik ez a tökéletlenség. De Isten látja, hogy minden amit teremtett az jó. Az embert különösképpen is szereti. Saját képmására teremtette, tökéletesre teremtette. Mégis elrontjuk a dolgainkat. Hogy lehet ez? Isten nem hibázik. Légyszíves az emberi tökéletlenséget ne fogd az áteredő bűnre. Akkor? Az embertől elválaszthatatlan tökéletlenségünk bele tartozik abba az emberbe akit Isten teremtett. Isten szereti a saját képére és hasonlatosságára teremtett embert. Úgy, ahogy van. Egészen és egészében. Tehát tökéletlenségeinkkel. Isten mindenestül lát minket szépnek, jónak, igaznak: tökéletesnek. Lassan észre kéne vennünk, hogy ez a tökéletességesdi nagyon emberi dolog. Isten másképp néz ránk. Isten nem azért szeret mert jó vagy. Nem azért szeret, mert igyekszel jónak lenni. Isten azért szeret, mert vagy. Saját képére és hasonlatosságára teremtett téged: szép vagy, jó vagy, igaz vagy, tökéletes vagy. Tényleg. Ő így szeret: egészen, mindenestül; a derékbőségeddel, a folytonos elbukásaiddal, a jó tetteiddel, a vágyaiddal. És tegyél bármit, mindig így fog szeretni.

„Valószínűleg van Isten. Ne aggodalmaskodj, inkább élvezd az életed.”

 

(Egyébként Jézus minden asztalt tökéletesen faragott ki? Egyből megtalálta a falu megfelelő utcáját? Sosem volt rossz napja? Megtalálta a legrövidebb utat a hegyről lefelé? Vagy Jézus egészen ember volt? (És – természetesen – Isten.))