Korábban már írtam a próbálkozásról, hogy a munkába kerékpárral járjak. Akkor elég gyorsan befulladt. De életem első Critical Mass-ja után újabb lendületet és társat kaptam az akcióhoz.

A Critical Mass, a nagy kerékpáros felvonulás, régóta csábit, de Rómától messze volt a budapesti felvonulás. Most végre itthon voltam. Ugyan reggel kaptam egy defektet, de ez sem állított meg. Délután ott voltam a Lánchídnál. (Tudom, a felvonulás nem onnan indult, de ott tudtam becsatlakozni.) Ennyi kerékpárt sosem láttam együtt. Az utakat mindenütt kerékpár borította. Én a Velencei-tavi fényképezést továbbfejlesztettem. Néhány fényképet itt megnézhetsz.

A legszebb pillanat az volt, amikor a tömeg elindult haza. Immár rendőri kíséret nélkül leptük el a világot. Sokat dobott rajtam ez a lendület.

Hétfőn újra kerékpárral indultam munkába. A Nyúl utcánál csatlakozott hozzám Kata és együtt tekertünk fel Hűvösvölgybe. Nagyon kapkodtunk, majd’ kiköptük a tüdőnket. Ráadásul egész nap alig tudtunk lépcsőzni. Másnap békés, nyugodt tempóban tíz percet rávertünk a hétfői időnkre. Napról-napra könnyebben ment. 2x13,8km. Baross utca –> ÖKU: 50 perc. (ÖKU -> Baross utca: 35 perc.) Nagyon jó. Gyors mint a BKV, és hatalmas szabadsággal jár. (Nem kell várni buszra, villamosra, metróra.) Reggel kicsit nehéz feltekerni a hegyre, de a munka után öröm a hazagurulás.

Regisztráltuk magunkat a Kerékpározz a munkába ügyre a kamba.hu oldalon. 6 nap, 156km, 2801 kalóra.

Az is nagyon jó, hogy egyre több kerékpáros van az utcán. A héten minden reggel találkoztam ismerős kerékpárosokkal. Ráadásul minden nap újabbakkal. Nagyon jó. Gyere te is!!