Nagyon boldog vagyok és kegyetlenül fáj. Ma kíméletlenül beleütköztem az engedelmességbe.

Jezsuitának álltam. Szegénység, tisztaság, engedelmesség. Elvben minden oké. És a gyakorlatban?

Amíg az elöljáró gondolata teljesen egybeesik az enyémmel, addig nincs gond. Ha van egy kis különbség, még az sem zavar sok vizet. Azért mert olyan szépen kéri, miért ne csinálhatnám úgy? Végül is szinte mindegy. Így könnyű engedelmeskedni. Eddig csak ezt ismertem.

Van, hogy az elöljáró teljesen mást gondol mint én. (Megfontolta, átbeszélgette, átimádkozta.) És akkor nem csak javasol, hanem kimondja, hogy ő, mint elöljáróm, ezt és ezt kívánja. De én azt nagyon nem kívánom, én nem értem. No, akkor mi van? Most ez történt velem. Akkor most mi van?

Itt kezdődik az engedelmesség. Ez nem katonaság. Ez annál több. Istennek engedelmeskedek egyedül. De hiszem, hogy a fölém rendelt elöljárók valamilyen módon Isten akaratát közvetítik felém. Hiszem és akarom hinni, hogy az elöljáróm által az Úr szól valahogy hozzám. Még akkor is, ha az elöljáró is csak ember: hibázik, esendő, tökéletlen, emberi. Hogy ebben nincs elég logika? Nem érdekel. Én akkor is hiszem, hogy ezen az engedelmességen keresztül Istent követem.

És ez több mint vak engedelmesség bármilyen hülyeségnek. Én hiszem, akarom hinni, hogy az elöljáróm döntése a jó és a helyes. Onnantól kezdve, hogy kimondta, hogy így legyen, én nem vitázom többet. Sőt, belátom, be akarom látni, hogy úgy jó, ahogy akarja. Ehhez lehet, hogy kelleni fog pár nap. (Most elég volt egy tea.)

Beláttam, hogy így kell legyen és így jó.

Jó dolog ez az engedelmesség. Az elöljáró meghallgat, megfontol, imádkozik (!!), majd dönt. És az esendő ember döntésére ráépíthetem az életemet. Biztos pont. Nagyon jó.

Nagyon boldog vagyok, mert találkoztam végre az engedelmességgel szemtől szembe. Ez volt az első kemény próba a témában. És bár a döntéskor majdnem kicsordult a könnyem, győztem. Győztem! Az Úr győzött. Még fáj és fájni fog, de már nincs kétségem afelől, hogy így a helyes. Így megerősödve megyek tovább holnap reggel.

Szerinted teljesen logikátlan dolog egy esendő ember döntésére azt mondani, hogy a végtelen és tökéletes Isten akarata? Az. Logikátlan. Na és? Nem minden a logika. Én megint boldog vagyok.