Elém ugrott a fránya kátyú és zsupsz belehajtottam. Külső-belső elöl-hátul nincsen többé.

Gurultam lefelé a Hűvösvölgyi úton. Mint minden nap, munka után. Csak kényelmesen, semmi kapkodás. A Kelemen László utcánál beértem a kocsisort és a várakozó (2)56-os buszt. Gondoltam egyet és – kivételesen – nem csorogtam előre a lámpáig. Beálltam a busz mögé. (Szegény busznak ne kelljen öt méterenként megelőzni.)

Ééés: zöld. Mehetünk. Megmarkoltam a kormányt és jól megtapostam a pedált. Elkezdtem gyorsulni. Finoman, a busz mögött.

Akkor láttam meg. Ott terült el előttem. Már ismertem korábbról, de eddig mindig elkerültem. A tegnapi eső jóvoltából kétszeresére nőtt. Esélyem sem volt elkerülni a közeli találkozást, mát túl nagy tempóban mentem. Bele a közepébe. Finoman még fékeztem és azon gondolkodtam, hogy mekkorát fogok repülni. Zsupsz. Első kerék. Második kerék. Világvége. Avagy mégsem.

A kátyú nagy volt, határozott és mély. Komoly bajom is lehetett volna. De keményen fogtam a kormányt és egy szuszra ki is jutottam a gödörből. Élve. Egy darabig csak álltam az út szélén és próbáltam felfogni, hogy mi történt. Nem a kátyút, hanem azt, hogy még el sem estem.

Aztán ránéztem a kerékre. Lapos. A hátsó is. Basszus. Bár, elég lazán megúsztam.

Eltoltam a Zuhatag sorig, a Csernyhez.  Nagyon segítőkészek voltak és rögtön nekiestek a tömlőcserének. Én addig elmentem bankautomatát keresni. (Hogy-hogy van még olyan hely a világon, ahol nem lehet bankkártyával fizetni?) Mikor visszaértem kiderült, hogy nagyobb a gond: a külsők is szétmentek. Viszont a felni – mindenki nagy csodálkozására – megúszta épp bőrrel. Még egy komolyabb nyolcast sem szedett össze. A remek felnimnek egyetlen hátránya, hogy nehezen lehet gumit cserélni rajta. Nagyon küzdöttek a fiúk. Viszont csak 23-as külsőjük volt (eredetileg 19-es volt rajta). A hátsó kerékbe pedig autószelepes belsőt raktak (míg az elsőbe hosszú szelepest). A főbb baj, hogy erről elfelejtettek tájékoztatni. A srác a kerék berakása közben – amúgy búcsúzóul – megjegyzéseket fűzött a géphez, hogy ráférne egy komolyabb szerviz.

Nem voltak elég szimpatikusak, és a srác záró szövegelése kicsit megijesztett. Így hát elhatároztam, hogy hazafelé beadom valami rendes szerelőnek a gépet átnézésre. Hiszen amióta megvettem egy szakember se nézett rá a gépre és én augusztusban elmennék egy nagyot tekerni. A bátyám ajánlotta a Zöld Pontot a Déli közelében. Benéztem. Az arc nagyon szimpatikus volt. Most már este van, ezért nem részletezem, de engem meggyőzött szelíd hozzáértésével. Most ott áll a gép. Csütörtökre meglesz. (Átvizsgálás, váltó állítás, belső csere, stb.)

Két nap kerékpár nélkül. Pedig én szeretek esőben tekerni.