„Hú mennyi hús” – mondta Debil Joe a hentesüzletben. Én meg újra megállapítottam, hogy van Isten.
„Hú mennyi hús” – mondta Debil Joe a hentesüzletben. Én meg újra megállapítottam, hogy van Isten.
Vegetáriánus az étrend a sitkei szentjánosbogár táborban. A konyhás ugyanis, a bogár egyik alapítója, Tereza Worowska. Nagyon jól csinálja, de hús, az akkor is hús. Zöldségeket meg nem nagyon szeretek. Tereza a kedvemért, talán készítene külön ebédet is, de Sitke kis tábor.
Sitke kis tábor. Alig 60 gyerek van itt. És a vezérkart a gyerekek látják el. Tehát, ha kevés a gyerek, akkor kevés a lóvé, tehát nincs külön hús. Akkor én meg mit egyek?
A kezdőszentmisén olyan szépen énekeltünk, hogy valaki – akinek már nem jutott befogadandó gyermek – felajánlott négy kiló parizert a tábor javára.
Tehát mégis csak van Isten, aki gondoskodik még a magamfajta magányos tigriseken is, aki szinte csak húst eszik meg (és süteményeket).
Négy kiló felvágott. Igaza van Debil Joenak: „Hú mennyi hús!!”






2 comments →
R?
Te negyed egykor, én háromkor, egy cikk után...
ennyire futja még bár értelme kevés van, parizeRnek hívják kedvenc eledeledet (németesen kimondva azt hogy párizsi)
R!
Basszus, tényleg.
Többet kéne aludni már.
Új hozzászólás beküldése