Zselickisfalud - Magyarlukafa = 17,1 km

Mindent elnyelő sártenger. Őrülten tűző napsugár. Betegesen tobzódó szúnyogok. Hol feküdhetünk le pihenni? Merre állhatunk meg pár percre? Hogyan élhetjük túl ezt a napot?

A kivágott bükkfák gerendái jelentették a szigetet a sárban. (Azokon egyensúlyozva próbáltunk szunyókálni.) Koszos pólónkba rejtettük az arcunkat a nap ellen. (Csak a kezünk és a lábunk égett le.) Nyakig befújtuk magunkat szúnyogriasztóval. (Egyszerre csak öt szúnyog pályázott a vérünkre.) Szenvedés a pihenés is.

Ezen a gyönyörű nyári napon, apa a fiával, szőrén megülve a lovat, köszönt nekünk, majd vidáman továbbügetett.

*

Tóbiás nem azon vitatkozott a feleségével, hogy segítsen-e nekünk, hanem hogy hogyan. A faluban nyolcvanan ha laknak. A vendégházak holland tulajdonban vannak. A faluházban száz gyerek táborozott. Egyetlen hely maradt még: a pajta. Felújított öreg pajta. Most falumúzeum, kézműves táborhely, színház. Mikor mire van szükség. A deszkák között átfúj ugyan a szél, de WC, villany, víz van. Alhatunk ott. Ha megfelel.

Mielőtt átmentünk volna a pajtában, megvacsoráztatott minket és elmesélte, hogyan járta be a Felső-Tisza vidékét egy szál csővázas hátizsákkal; élelmet és szállást koldulva.

*

Átjött a szomszéd. Köszöntött minket a falu nevében, hozott takarót, megkínált kávéval, egy falat kenyérrel. Pedig neki sem volt se pénze, se ideje. Éjjeli őr. Védi a zsenge kukoricát a túlszaporodott erdei vadtól.

A polgármesteren kívül talán csak a hollandoknak van stabil jövedelmük. A többiek alkalmi munkákból, segélyekből élnek. Meg a híres Vendel-napi búcsú kézműves vásárából. A faluba máskor nem jár be a busz. Az ABC hetente jön át a szomszédból.

Negyven éve, hogy Budapestről ide költözött egy csapat fiatal művész, fafaragó, egyéniség, hogy felépítsenek valami szépet, jót, igazat.

Szépnek szép, jónak jó, igaznak igaz. Csak szegény.