Zsoltár

Így szól az én Uram, teremtőm *
    „Én vagyok a mindenség teremtője,
Én alkottam meg az eget és a földet; *
    mindent ami volt, van és lesz.

Én alkottalak meg téged is, *
    mert szeretlek.
Úgy, ahogy vagy; *
    jóságoddal és bűneiddel egyaránt.
Nem azért, mert jó vagy. *
    Nem az igyekezeted miatt.
Nem az ötleteidért és odaadásodért. *
    Nem is mások szolgálataiért.
Én, az egyetlen igaz Isten, szeretlek *
    mert vagy.

Fogadd el, öleld át, *
    és örülj énbennem!

Ne félj nagyot tenni: *
    ne fél tovább adni
Azt, amit megértettél és átéreztél *
    amit megpróbáltál és így emlékszel rá:
Mindenkit külön-külön szeretek †
    mert nem tudok nem szeretni, *
    mert egyenként fontosak vagytok nekem.”

Így folytatja az én Uram, megváltóm *
    „Én ott vagyok veled.
Viharok és árvizek lesznek, *
    de én ott vagyok veled.
Szükséges nehézségek és ellentétes késztetéseid lesznek, *
    de én ott vagyok veled.
Nehéz reggeleid és magányos estéid lesznek, *
    de én ott vagyok veled.
Hibáid, botlásaid és bűneid mindig lesznek, *
    de én ott vagyok veled.

Olykor dicsérni fognak és csókolják maja a kezedet. *
    Nekem is tették.
Máskor átkoznak és gúnyolnak majd. *
    Velem is azt tették.
Örülj és vagy szenvedj *
    ismerem bensőd,
Én is voltam ember; *
 én is meghalltam a kereszten.”

Így fejezi be az én Uram, ihletőm *
    „Ne félj, csak vidd a hírt!
Mert mikor beszélsz *
    én adom a hangodat.
Mikor teszel valamit *
    én fogom a kezedet.
Mikor gondolkodsz és értelmezel *
    én adom a gondolatodat.
Mikor szeretsz *
    én erősítem a szeretetedet.

Ott leszek és vagyok veled *
    mindig és mindenhol
Te csak vidd hírül *
    szavaiddal, tetteiddel, értelmeddel, szíveddel,
Hogy az Úr szeret †
    téged és mindenkit *
    mert vagy és mert vannak.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
    és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
    most és mindörökké. Ámen.