Hírtelen felindulásból egy este letekertem a Tisza-tóra, másnap eveztem nyolc órát és hazatekerem.

Délután fél ötkor indultam. Már nem tűzött annyira a nap, a maradékot is eltakarta egy egészséges felhő. A 3-as úton vígan tekertem el Vattáig. A forgalom mindig ad egy jóféle lendületet. A Csincsétől Mezőkeresztesig tartó tíz kilométeres nyílegyenes szakaszon beleszagoltam egy kis alföldbe. Nem kell nekem szabadabb érzés, mint kilométereken át enyhe hátszéllel suhanni búzamezők és tanyák között.

Elterveztem, hogy jó lesz. Erre még jobb lett. Poroszlón fürödtem az ingyenes strandon a tóban, majd mire kikászálódtam kezdődött az esti koncert: Kerekes Band. Hű, hogy ez az ajándék mennyire jól esett. (Csak a sör ne fogyott volna el a falunap végére.)

Az éjszakát az egyik mólón töltöttem. Közvetlenül a vízparton, a csillagos ég alatt, béka kuruttyolás közepette. De csak pár órát aludtam: még a nap előtt gyorsan felkeltem (négy órakor), hogy láthassam a hajnali tavat.

A Madárpart pihenőt (madarpart.hu) ki ne hagyjátok, ha a Tisza-tónál jártok. Ez egy nagyon barátságos kerékpáros pihenő, szerviz. Még inkább egy hely, ahonnan lehet kenukat és kerékpárokat kölcsönözni. (Gyerek kerékpárokat is, sőt hamarosan utánfutót is.) Én hajnali ötkor kaptam meg a kenumat. Tényleg kedves ember Hatos Pál, és tényleg mindenben segít. Adott nekem térképet a tóról, követ a kenum orrába, pár tippet, hogy merre járjak. Mindenben igaza volt.

A tóra pedig vissza kell mennem. Sokszor és sokat. Hajnalban még egész csendes volt a víz, és a nap sem tűzött annyira. Sok-sok madár szállt mindenfelé. Tényleg sok és sokféle. Távcső se kellett, csak egy kis béke. Aztán lehet ott találni kedves tavakat, mellékfolyókat, de egészen szűk lagúnákat is. Nádas, labirintus, vízinövények, jaj-jaj mennyire szép is az egész. Eveztem. Szunyókáltam. Nézelődtem. Falatoztam. Úsztam. Nyolc órán át.

A hazaút már nehezebb volt. A legnagyobb forróságban indultam vissza, hogy hazaérjek az esti misére. Mezőkeresztesen elbóbiskoltam az árnyékban (pont mint Koppenhága felé), de a csincsei egyenes most is jól esett. Ráadásul Csincsére épp a délutáni mise kezdetén értem be.

Eljutottam hát. El messze. Nem a kilométer számít. Hanem a lebegés.