Az új-zélandi püspöki kar megtiltotta, hogy a papok (Új-Zélandon) kütyükkel (iPad, Tablet, stb.) misézzenek, zsolozsmázzanak. Antonio Spadaro jezsuita (a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa konzultora) ismertette a tiltást és hozott egy-két érvet mellette kérdés feltevésként, amiből érdekes vita lett, bár a Magyar Kurír talán kicsit másképp tálalta. Íme az én megjegyzésem/véleményem.

Figyelmeztetés

Az új-zélandi püspöki kar döntése csak Új-Zélandra érvényes és Antonio Spadaro véleménye sem törvényi erejű.

 

Megjegyzések  az új-zélandi püspöki kar tiltó nyilatkozatához

A nyilatkozat: http://cathnews.co.nz/wp-content/uploads...

Tovább egyszerűsítve az amúgy is egyszerű(sítő) dokumentumot, így foglalhatjuk össze: mivel ezeken a modern kütyükön sok mást is lehet csinálni a szent liturgia végzésén kívül, ezért a liturgiában csak a hivatalos nyomtatott misekönyveket szabad használni.

Első pont: ez az indoklás megengedi az olyan tabletek használatát, amit csak és kizárólag liturgián használunk. Töröljük a felesleges appokat és felrakjuk az imakönyveket, szent énekrendeket, liturgikus könyveket, Bibliát, stb. Már ez is könnyebbség, okosság lehetne.

Második pont: ez a tiltás vonatkozik a farzsebből előhúzott végig jegyzetelt Adoremusokra is. Ugye senki nem használ olyat?

 

Megjegyzések Antonio Spadaro, SJ felvetéseire

A blogbejegyzés: http://www.cyberteologia.it/2012/08/si-p...

Első pont: „Mégiscsak elképzelhetetlen, amint egy körmeneten egy monitort, vagy misében egy számítógépet, esetleg egy iPadet, mobiltelefont áldanak meg és incenzálnak ünnepélyesen.” (MK) Szerintem meg nem elképzelhetetlen. Eddig sem a papírt és az aranyozott borítást áldottuk és incenzáltuk meg.

Második pont: „A ’szöveg’ elszakad a ’papír’ anyagi valóságától, hogy a képernyőn ’lebegjen’ soha sem egybeesve azzal.” Ez bizony így van, ahogy az ’ige’ elszakadt a ’kimondás’ szabadságától, hogy ’rögzüljön’ a papíron, olykor-olykor elvesztve szabadságát. És?

Harmadik pont: az ősi Bibliák miniatúráit felemlegetni nem érzem helytállónak, mert azok a könyvnyomtatással már erőst vesztettek jelentőségükből. Így a szöveg anyagának, a papírnak vagy pergamennek „ikon” jellegétől már réges-régen elszakadtunk.

 

Előfelvetéseim

Válasszuk szét az extrém és az általános helyzeteket. Extrém helyzetekben, mint pl. börtönben, vagy a tenger mélyén, sok minden megengedett. (Hogy mi számít extrémnek, az egy külön gondolkodást igényelne.) Most csak az általános helyzetekről gondolkodjunk: napi szentmisék egy átlagos budapesti plébánián.

Továbbá válasszuk szét a magán imádságokat és a közös liturgiákat. Egyéni imádságában mindenki azt használ, amit akar, ami jobban segíti őt. Csak a közös „hivatalos” imádságaink a kérdésesek.

Azért, hogy ne kerüljünk mellékvágányokra, alapozzunk egy olyan idealisztikus helyzetre, amiben a kérdéses liturgikus applikációk: ingyenesek, megbízhatóak, precízek, szépek, az illetékes püspöki karok jóváhagyását élvezik.

A digitális kütyük használata vagy nem használata nem befolyásolja a szentmise érvényességét.

 

A magam véleménye

Előnyei lennének: könnyű kezelni (vége az össze-vissza lapozásnak), könnyen frissíthető (nem kell egy-egy szó módosításakor az összes könyvet kicserélni), praktikusan szállítható minden együtt (kórházi liturgiákhoz, távoli országokba), olcsó (bizony-bizony sokba kerül az a sok könyv), könnyen terjeszthető (négykötetes zsolozsma jelenleg nincs a piacon), kivetítővel nagy tömegek is könnyen kapcsolódhatnak bele az imádságba, könnyen nagyítható (öregedő atyáknak ideális), nem lenne eltéveszthető a helyi püspök neve (GPS alapon kitölti).

Hátrányai lehetnek: ronda (ízlés kérdése, kell neki szép tok), lemerül (a könyv meg elszakad),  a pornót nézni és a Bibliát olvasni is lehet róla (liturgikus célokra fenntartott kütyük?).

Én támogatom a kütyük használatát a liturgiáinkon.

Egyetlen igazi ellenérvvel találkoztam eddig, és az a sok mindenre használás kérdése. Ez az érv jogos lehet. A szentmisében használt kehellyel sem szoktunk sörözni menni, és az albát sem használjuk hálóköpenynek. Adjuk meg a tiszteletet és az eleganciát a liturgiának. De ez akkor vonatkozik az Adoremusokra, a fénymásolt kánon cafatokra, az összecelluxolt misekönyvekre is. Vigyázzunk a kehelyre, albára, misekönyvre, és legyenek liturgikus céljainkra fenntartott kütyük.

Az idő pedig nekünk dolgozik. Ahogy egy rendtársam mondtam: „kétszáz év múlva csak nevetni fognak ezen a vitán”.

6 comments

Default avatar
Szabó Gyula
2012, szeptember 12 - 14:48

Kettő jutott eszembe. A könyv, amíg az anyaga szét nem málik, egy olyan térrészt képvisel, amely a szent számára egyértelműen és láthatóan le van foglalva. Ezt a digitális kütyü nem jeleníti meg, mert nem kötődik anyagában, térben-létében ahhoz a tartalomhoz, ami a monitoron van. Kicsit hasonlít a dolog ilyen szempontból azoknak az embereknek a rádiós miseközvetítésben való részvételéhez, akik egyébként nem akarnak áldozni. Minden adva van, kivéve a szent tér, de ez elég ahhoz, hogy a misehallgatás ne legyen érvényes alapesetben.

Ugyanezért nem lehet megáldani a kütyüt, illetve egy olyan kütyüt lehet megáldani, amely képes arra, hogy esetenként megjelenítse az igét. A könyv esetében egy olyan, anyagi formában megjelent teret lehet megáldani, amely eggyé vált azzal az igével, amit megjelenít - tőle elválaszthatatlan, és csukott állapotban is hordozza.

PS.
A hétvégén voltam egy keresztelő kérésén. Bent volt a pap - fiatal káplán, még tele szent naivitással :) , a sekrestyés, a házaspár, meg még páran "mi". "Mennyi a keresztelő?" - "Nem tudom, kérdezzék meg a sekrestyést" - "Hát, attól függ, ugye, alapesetben ennyi, díszvilágítással meg amannyi, plusz a kántor"... a káplán láthatóan megbotránkozott, amikor a díszvilágítás felárához érkezett a megbeszélés ("jaj, Istenem, díszvilágítás...") és távozott.

Fölrémlik előttem ugyanez a jövőben, mennyi a keresztelő, - hát, tabletről ennyi, díszvilágítás plusz ennyi, misekönyv plusz amannyi...

Default avatar
bdi
2012, szeptember 12 - 15:29

„kétszáz év múlva csak nevetni fognak ezen a vitán”

Ez egyáltalán nem biztos. Lehet, hogy a tábortűz körül fognak az öregek hihetetlen történeteket mesélni beszélő dobozokról.

Default avatar
Bertalan
2012, szeptember 16 - 23:19

Egyszerűbben végiggondolva: a Misekönyv az Misekönyv, a Szentírás az Szentírás, a Kindle az Kindle. Az Adoremus Adoremus, a papírfecni papírfecni.
Érdekes egyébként, hogy egy táborban az egyik atya javaslatára nem a Szentírásból olvastuk az olvasmányokat, hanem papírra előre kinyomtatott füzetkéből, mondván a Szentírásból hiányzik az "abban az időben" meg egyéb roppant fontos bevezető formulák. :)
Szóval tényleg van némi zavar az ügyben, hogy mit jelent a "Szent" előtag a Szentírás szóban.

Default avatar
Laikus civil
2012, november 8 - 12:17

Részben úgy gondolom, az egyháznak (és a kapcsolódó dolgonak) is követni kell az idők változását, pont azért, hogy jobban be tudjon kapcsolódni a hívek mindennapi életébe és - csúnyán fogalmazva - "ne maradjon le". Itt nyilván nem a tanítás lényegére gondolok.
Sőt, valóban lehetnek olyan helyzetek, ahol egy ilyen eszköz nagyban megkönnyíti a dolgokat. Azt hiszem a bejegyzés írója ezeket sorolta az "extrém" kategóriába.

Viszont ami számomra mégis kissé idegenné teszi a dolgot, az pont az, amit fentebb Szabó Gyula is már megfogalmazott. Az elektronikus kijelzőn valahogy elválik a tartalom az eszköztől, ami a könyv esetében nem mondható el.

Persze itt jön a kérdés, mi az a Szent Biblia? Nyilván itt nálam mindenki jobban tudja a választ, de azért én elgondolkodtam rajta. A könyv, vagy ami benne van? Ketté lehet-e választani a kettőt? Mi lenne a helyzet - bizonyára volt is ilyen - ha a szent szövegeket nem papíron, hanem pl. agyagon jelentetnék meg?

Számomra a válasz egyszerűen annyi, hogy ezek időtálló dolgok (persze elszakadhat stb.), és időtállóságukban is megtestesítik a benne foglalt időtálló tartalmat. Viszont az elektronika kikapcsolható, a memória kártya cserélhető, nagyban elválik tartalmától. Ez számomra - hagyományos misézés keretén belül - furcsa lenne. Mintha azt hirdetné, hogy nem vagyok időtálló. Ez nyilván hiba, ha átsugárzik a közvetített tanításra is.

Új hozzászólás beküldése

Plain text

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <b><i><em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.