Hóviharra vágyakozom akármikor egy kis faluban éjszakázom télvíz idején. Bárcsak leszakadna a hó. Bár ne lehetne elhagyni a házat és pattogó tűz mellett hintaszékben ücsörögve lehetnék boldog.

Gyakran álmodozom ilyenkor arról is, hogy valami fontosért mégis el kell mennem. Valami hív, valami szent kötelesség. És mint ősi lovagok szent csatának, esek neki a küldetésnek. Át a hegyen, a hóviharban és süvítő szélben. Képzeletemben sítalpakon csúszok le a hegyről a sűrű erdőben, a kanyarokban omlik a hó. Alig látok, alig élek. De megyek, de suhanok, mert fontos, mert oda kell érnem, mert úgy-úgy-úgy szeretném. Mert ez az életem.

*

Nem mindegy mit olvasol (vagy olvasnak fel neked). Én az egész könyvből csak arra emlékeztem, hogy egy gonosz baleset miatt rövidebb lábú kisgyerek sántikál a hóban. Erre most kiderült, hogy ezen mese nélkül nem lennék az, aki vagyok. Laci.

*

Patricia M. St. John: Nyomok a hóban