Nagyon boldog vagyok: testem, lelkem, elmém a helyén van, és megfelelő mértékben meg is dolgoztatik. Nagyon kivagyok: testem, lelkem, elmém idegen helyen van, és erején felül meg is dolgoztatik.

<p >Láttam az Óceánt és vitorlázni is voltam (kétszer). Hetente focizom és kerékpárral járok mindenhova (legyőzőm az MBTA-t). Éneklek egy kis kórusban és talán majd zenélni is fogok velük (kapok basszus furulyát). Segítenek az angolomat fejleszteni, járok pszichológushoz, és még imádkozom is.</p><p >Az egyetemet élvezem. Az órákra készülve félnapokat ülök a könyvtárba. Az olvasottakat a tanárral közösen jól felboncoljuk, majd tovább fűzve a gondolatokat rövid beadandókat írok angolul. És még érdekel is.</p><p >Képtelen vagyok ennyit olvasni. Még ha van is elég időm, a fejem akkor sem bírja. A fenekem sem. Vizsgaidőszakokban nem ültem ennyit könyv felett. Írni sem írtam ennyit. Le kell adnom hétfőig újabb három dolgozatot. Beszélnem legalább nem kell sokat. De az a kevés csak dühít: egy összetettebb gondolatomat nem tudom igazán lefordítani, még a történet mesélés sem megy.</p><p >Elégedettek az angol tudásommal, elégedettek még velem is. Csak én nem vagyok elégedett magammal: türelmesebbnek kéne lennem. Magamhoz.</p> Frissítsd az oldalt, mert van, hogy nem is így vagyok.