Eljött ez a pillanat is: rám tört a magány. Most először. De nagyon.

DSC_2383

Történt, hogy az előző bejegyzés városkájában elállt az eső. Tovább tekertem hát a gyönyörű eső után vidéken. Eljött az este fél nyolc és felvetődött bennem, hogy nem akarok egy buszmegállóban aludni mindenki szeme láttára. Olyan jól esne egy meleg zuhany. Esetleg egy ágy. Talán valami családi környezet. Pont egy hete indultam és pont egy hete ilyenkor aludtam egy családnál. Eltelt egy hét. Szeretem a földön alvást, az igénytelenséget, ezt az egészet. De nagy ritkán jól jönne valami otthon. Most érzem igazán, milyen is az ha valakinek nincs hova lehajtania a fejét. Bárhol is alszik, bárki kiverheti onnan. Még az ivóvízért is kuncsorogni kell.

Elhatároztam hát, hogy becsöngetek valahová és megkérem, aludhassak a garázsban. A kisváros nem tetszett, mert túl városias, ezért áttekertem ide. Vidéki kicsi falucska. Körbejártam, de csak falak, ajtók, kapuk. Sehol sem látni, hogy lenne-e üres garázs vagy valami. Akkor pedig mit kérek? Különben sem értjük egymást.

Nem szeretek kérni. Félek és utálok kérni. Félek, mert mi van, ha visszautasítanak. Saját hibámnak könyvelném el. (Tudom, hibásan.) És utálok kérni, mert nem szeretem megzavarni a másik kis világát. Mi jogom van belemászni az életébe, a szépen kigondolt estéjébe? A kérés ráadásul alázatot is kíván: elismerem, hogy szükségem van rád; a kezedben vagyok.

Nem megy nekem ez a kérés. Meg kéne tanulnom valahogy. Hogyan? Majd ha rászorít az élet? Ezért is vagyok rémesen igénytelen: így nem szorulok igazán senkire. Annyit azért megtettem, hogy becsengettem valahová vízért. Tudjak gnocchit főzni. (Egyébként maradt volna a hideg vacsora tejjel. Szóval igazán most sem szorultam rá.) Becsöngettem hát és a német nő egy árva szavamat sem értette. Még jó, hogy tudok annyit németül, hogy Wasser, Wasser, Wasser. Adott. Ennyi. A kommunikáció csődje ez az eset is.

Most itt ülök ebben a hatalmas buszmegállóban a falucska közepén. Arról álmodok, hogy kádban áztatom fájós tagjaimat, paplanos ágyban alszom, és reggel friss kakaót főz édesanyám. Remélem, nem dobnak ki és végigálmodhatom a mesét. Holnap reggel pedig tovább tekerek északnak.