Rendszeresen álmodom, de nem szoktam az álmomban új dolgokat kitalálni. Most így adódott. Van az a bizalom játék, amikor a párok egyik tagjának bekötik a szemét, és látó vezeti kézenfogva az erdőben a világtalant. A látó nem vezeti fának a világtalant. Ezt tuningoltam fel.

Az álmomban ez volt az alapja. Vakond tábor volt. A Góbor is ott volt ő adta az ötletet, de olyan gyorsan kellett mindent csinálni, hogy ott még nem sikerült teljesen megvalósítani a játékot. Ott helyben - az álomban - elkezdtem fejleszteni a dolgot. Majd rögtön felébredtem, hogy leírhassam idejében, mielőtt elfelejteném. Még vannak homályos pontjai, ti is segíthettek.

A játék mottója, hogy “jól csak a szívével láthat az ember”.
A játék lényege, hogy egymásban bízva bebizonyítsák, hogy ami igazán fontos és érték, ahhoz nem kell fizikai szem.

A népünket felosztjuk párokra. Minden párnak egyik tagjának bekötjük a szemét. Esetleg meg is forgatjuk, hogy elveszítse a helyérzékét. Feladatuk, hogy eljussanak a kijelölt 5-7 pontra ahol, ha ügyesek, szerezhetnek egy-egy kulcsot. (Lehet az a kulcs papírból is.)
A pontok között beszélgethetnek, de a pontokon csak a bekötött szemű játékos beszélhet. A pontoknak nem kell túl messze lenniük, hiszen bekötött szemmel minden lépés bizonytalan. Annyira kell csak messze lenniük, hogy ne legyen torlódás az egyes pontoknál.
Minden pontnál vár rájuk egy kis feladat. Két valami közül kell kiválasztania a bekötött szeműnek melyik is az igazi érték. Lehet ez szóban elmondott, az életből vett probléma, az adott életkornak megfelelően. (Pl. arról, hogy mi a fontosabb: elmenni munkába pénzt kereseni, akár az estében nyúlóan, hogy legyen autó, vagy a családdal lenni.) Lehet olyan is, hogy tapintással megkülönböztetni két tárgyat. Az egyik valami keresztény értékre utalhatna, a másik pedig nem. Arra is rá lehet játszani egy pontnál, hogy ha be van kötve a szemünk, akkor nem vakít el minket az arany fényessége. A kezébe adunk egy “aranyrögöt” meg egy követ. Mondja meg melyik az értékesebb. Mivel nem tudja megkülönböztetni őket, hiszen nem látja az arany csillogását. Mondhatja azt, hogy nem tudja. Igaza van, nem tudja eldönteni, mert ugyan olyan értékesek. Ekkor kaphat a kezébe valami jóval könnyebb, de számunkra annál értékesebb tárgyat. (Ami lehet, egy feszület, vagy egy társasjáték eleme.) Olyan pont is lehet, ahol két játékot kap a kezébe. A különbség az, hogy az egyik társasjáték, a másik pedig teljesen társatlan. Ki lehetne találni valamit, hogy a szaglását is kelljen használni.

Az egyes pontok mondhatnának egy rövid fohászt a kulcs átadásakor. Ilyesféléket: köszönöm Uram, hogy ha Rád figyelünk, meg tudjuk különböztetni az igazán fontos dolgokat, a másodlagosaktól. Vagy: köszönjük Urunk, hogy adtál nekünk lelki szemeket is, amikkel megláthatjuk az igazán fontos dolgokat, akár (fizikai) szemek nélkül is.

Ha minden ponton járt, és begyűjtötte a kulcsokat, akkor egy megadott utolsó ponton megtalálnák a kincset. No persze a kincs nem lehet pusztán csokoládé, hiszen az egész játék alatt arról volt szó, hogy sok minden értékesebb a világi dolgoknál. Azért kerülhet bele zizi is, mivel a testre is kell gondolni.

Alkalmas időben (pl. az elején) el lehetne énekelni “A végtelen” című éneket. A végén lehetne egy kis élménybeszámolót tartani, és egy kis ismával lezárni.

Ennyi volna a játék. Még nagyon kiforratlan; nagy-nagy szabadságot ad a vezetőknek. Fő negatívuma, hogy csak a pár egyik fele “dolgozik”. Talán cserélhetnének minden pontnál. Ha valakik rendesen kidolgozzák ezt a játékot, akkor ez akár egy tábor csúcspontja is lehetne. Ilyen esetben a végső ajándék lehetne, egy-egy szép iromány az egyes gyerekekről, amiben a vezető értékeli őket. (Pozitívan értékelve a tulajdonságaikat, bíztatva a további sok szép és jó felé. Finoman segíteni őket rossz tulajdonságaik leküzdésében.)
Nekem nagyon megtetszett. Ha valaki egyszer megvalósítja, írja meg nekem légyszi!