Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

239 napja nem írtam semmit a naplómba. Azóta élek Miskolcon. Minél kevesebb az esemény, annál többet írok. Most az események nyertek.

El kéne menni messzire. Felpattanni egy kerékpárra és meg sem állni a világ végéig. Vagy hegyre menni, napokra-hetekre fölé mindeneknek. Ahol friss tavaszi szél fütyül. Ahol végtelen a tér és a szabadság. Ahol rohanhatok körbe-körbe fékevesztett esztelenségemben. Ahol nincs határ, munka, feladata, idő, rend, küzdelem. Ahol lehetek én. El kéne menni. El. Messze.

Egy konferencián hangzott el egy igen szórakoztató kerekasztal-beszélgetés arról, hogy „ne keseregjetek, hanem mondjátok meg mit kell csinálni”. Most (még) meghallgatható:

Zene. Gitáros zenekarban. Zene diák kamara együttessel. Zene. Duettek zenetanárral.

Első, játék próbálkozásom a hangtechnikával. Majd még csiszolom, de talán jobb a buta valami, mint az okos semmi.

Az első elbeszélés (a négyből).

FRISSÍTVE 02/26: A második elbeszélés első darabja.

Egy vasárnap esténként kilenctől hallható internetes rádió vendége voltam:

Én tényleg készülni akartam a karácsonyra.  Rendbe akartam rakni a szobámat, hogy négy hónap után végre tisztes lakhelyem legyen. Mosni is akartam; kimosni minden ruhámat. Hogy ne tiszta ruha keresgélésével teljen az ünnep. És Bálinttal a jövő év programjait is átvettük volna, hogy ne nyomasszon semmi szentestén és utána. Meg zenélni akartam sokat, hogy az éjféli mise előtt felszabadultam tudjuk a híveket az ünnepre hangolni.

Bucsy Leventével egy énekkarban daloltunk egykoron. Most meg interjút készített velem: http://mno.hu/szines/jezsuitanak-keszul-durva-mi-1034120