Erre a napra nem mondhatjuk, hogy fárasztó volt.

Miután valamikor felkeltünk, reggeliztünk és a nép elment Gyilkos-tavat nézni. Szép komótosan körbe sétálták, miközben én a tábort vigyáztam. Bácsink meg is jelent, és kedvesen el beszélgettem vele. Elég közvetlen emberke volt, kivette a kezünkből a könyvet is, hogy megnézze mi jó. Délután aztán kártyáztunk meg ettünk. (Vásároltunk is, de arra fele magasabbak az árak mint itthon.) Kedves pihenő nap volt ez is, de volt mit kipihennünk. Közben megint kártyáztunk, és félkarú bácsink is beállt makaózni, és römizni.

És lőn este és reggel, a hetedik nap. Ez volt a leghosszabb napunk. Bár reggel még senki sem sejtette.

András bácsi még figyelmeztetett, hogy a Naskalaton hamisak a kutyák.

Szép volt a reggel, mint mindig a hegyek között. Sütött a nap. Reggel a kiadós, végre minőségi reggeli után tovább indultunk.

Csomortánon ébredtünk. Bácsink reggel látta, hogy minden rendben van, így nem mindjárt kedvesebb volt.

Meghívott minket legközelebbre is. Mi meg - jobb híján - adtunk neki némi pénzt. A borítékra azért rajzoltunk neki virágot.