Azt hiszem szombat volt. Pont búcsú volt aznap. Mi nem a búcsús misére mentünk, hanem még a reggelire. Nem voltak még sokan. Borongós, de szép reggel volt. Lehet, hogy csak azért, mert már a célban voltunk. A mise közben megjött Balláék mamája is, meg Tündi is, meg sok tiszta ruha Borinak, mert ő azért nagyon vágyott arra is. (És ő nem jött haza velünk.) Mise után egyik ferencessel beszélgettünk a kegytárgybolt előtt. Ez csak azért fontos, mert nem sokkal később ez az atya adta össze Tündit és Márkot.

Cimkék: 

És igen. Eljött a július is. A hajnali levegőben is érződött a július szaga.

Cimkék: 

Engem tehát Vácon ért a 30-a. Pontosabban még Vác előtt pár kilométerrel. Emlékmise után, és sok-sok utazás után este 6-ra Hollókőn voltam.

A többiek - amennyit nekem elmondtak - Balassagyarmat-Szécsény-Hollókõ útvonalon kerülték el a napsugárzás okozta veszélyeket. Szécsénybe belebotlottak egy Norbinak nevezett egyénbe, akit később én is megismerhettem. Koradélután eljutottak Hollókőre. A templom melletti kis házat szabadság miatt bezárták. Az árnyékos asztalokra fekve punnyadt szegény nép, amíg oda nem értem. Utána együtt punnyadtunk.

Cimkék: 

Kora reggel volt amikor - ismételten - mindenki arra ébredt, hogy a nap erőteljesen rásüt. Gyorsan elvonult mindenki valhova. Fal mellé, fa alá, ház mögé. Matyi még egy konnektort is talált, ami nagyon jól esett a mobiljának. Kanál és tányér helyett töltőt hozott. (És igaza volt.?!.) A tűző napsütésben 9 tájban mégis összeszedtük magunkat. Lassan ment az összepakolás, mert még az esőkabátom is égette a kezemet. A vizes sapka sem segített sokat. Gyilkos volt a napsugárzás. A reggeli örömét a nap sem tudta elvenni. Találtunk egy kis boltot, és némi árnyékot.

Cimkék: 

Gyönyörű reggelre ébredtünk. Szinte túl gyönyörűre. Igaz a szúnyogok és a hideg miatt nem mindenki aludt jól. Én jól aludtam. A hajnali turista sem esett átt a pokrócba burkolódzott öcsémen, de nagyot nézett.

Cimkék: 

Éjjel volt. Felébredtem arra, hogy kopog az eső a hálózsákomon. Én nem akartam beengedni, de akkor is kopogott. Az ösztönök intettek, hogy fel kell kelni. Kapkodás. Ébredés. Most mi lesz? Húzzuk fel a ponyvát? Végül a passzivitás nyert. Azt mondtuk, hogy nem esik nagyon és talán lassan elmúlik. Abba is hagyta egy picit, de nem lehettünk biztosak abban, hogy nem fog rázendíteni újra. Azért mégiscsak visszafeküdtünk, és aludtunk reggelig. Én legalábbis nagyon jól aludtam tovább. (Többek panaszkodtak a kényelmetlen földre, vagy a hidegre.)

Cimkék: 

Korán kellett kelni. Valamit bekaptunk, aztán gyorsan csomagolni kellett. Dénes azt mondta, hogy a Ballák eredendően nem tudnak csomagolni. Ha álltalánosítanék, akkor igazat adnék neki, de én sohasenem álltalánosítok. Legalábbis általában nem. No. Végül mindenki összecsomagolt és elindultunk le, a templomba. Nem késtünk el. Résztvettünk egy szentmisén. Jöt tett az én lelkemnek. A nyugodt szentmise után kezdődött újra a meló. Cipelni kellett a táskát. Persze előbb megvártuk, amíg Gábor megszereli a szétesőfélben lévõ táskáját. (Ezt még párszor megismételte aznap.)

Cimkék: 

Szombat. Reggel. Sõt, hajnal. Öcsém sehol. Pontosabban az éjjeli Hiperkarma koncert kicsit kiütötte. Egyedül indultam a Mechwart térre. Ott megint kicsit csalódtam, mert nem voltunk sokan. Be kell látni, elmaradottak vagyunk; az internet még nem a legjobb szervezési mód. Azért nem törtem le, mert a SztLaci kréme ott volt.

Cimkék: 

Történt egyszer, úgy 2005 tavasza táján, hogy kiderült a szomorú hír: nem lesz rendes Szent László túra. Szomorúan olvastam az e-mailt. Csak az mentett meg a teljes depressziótól, hogy Dénes megírta, egy hétvége azért lesz. Aztán lassan túltettem magamat az első sokkhatáson. Az életösztön kereledett felül. Élni kell, és táborozni is. Forrt bennem az élet. Nem lehet, hogy csak két napig lássam azt a néhány embert, akivel minden évben egyszer, egy egész héten együtt szoktam élni, valahol a világtól távol, a békés erdőben! Akkor sem lehet! De egyedül nem lehet megváltani a világot.

Cimkék: 
Feliratkozás 2005 Szent Laci csatornájára