A dolog egyszerű: alvás nélkül se tanulni, se imádkozni nem lehet.

Hétfő este sikerült a szentségimádás alatt térdelve elaludnom. No, ez már nem jó így, mondtam és inkább kimenekültem a kápolnából. Kedden aztán összeszedtem magamat és átaludtam a délelőttöt és a délutánt is. Már is minden rendben. Este mindjárt jobban lehetett beszélgetni az Úrral.

Tegnap ketten hagyták itt a szemináriumot. Tavaly júniustól máig vagy 15-en mentek el. Több mint 10%. Egy-egy évfolyamban legalább 40%-os a lemorzsolódás a szemináriumi hat év alatt. Baj ez, vagy ennek így kell lennie?

http://www.seminarioromano.it
A várva várt pillanat. Még kicsit döcög, de sok-sok küzdelem után végre elérhető a Pápai Római Nagyszeminárium (Pontificio Seminario Romano Maggiore), vagyis a szemináriumom új honlapja!!
Volt vele némi küzdelem. Nem csak a számítógépeket kellett leküzdeni, hanem az elöljáróinkkal is sokat kellett egyeztetni. Mégsem mindegy, hogy a pápai szeminárium honlapjár mi kerül ki. Ma ebéd után újra végig bogarászta a rektorunk az egész honlapot és végül rábólintott. (Bár vannak még hibái és hiányosságai.)
A szívem nagyon újjong.

Nem volt még 24 órája, hogy a gépem leszállt Rómában. Már beköltöztem az új szobámban, de még nem éreztem magam otthon, hiszen a nyolc láda kibontva széttúrva ott hevert a szoba közepén. Még nem húztam fel az ágyam, még nem kerestem elő a pizsamám. Úgy aludtam el, ahogy ért az éjfél. Reggel álmosan kászálódtam ki az ágyból. Nem túl jó kezdet. valahogy rendbe szedtem magam és rohantam a misére, hogy el ne késsem.