Történt, hogy Margaret A. Fraley, egy katolikus apáca könyvet, írt Igaz Szeretet, a keresztény szexuális etika egy keretrendszere (Just Love: A Framework for Christian Ethics) címmel. Könyvében közös gondolkodásra hív vitatkozás helyett.

Nem arról kezd el beszélni, hogy most mennyire halálos bűn az önkielégítés, vagy hogy a buziknak kuss a nevük az Egyházban, hanem megpróbál visszanyúlni az alapokhoz és egy általános keresztény keretrendszert adni, hogy majd az alapján állapíthassuk meg, hogy mi merre hány méter.

Legelőször átpörgeti a keresztény múltat, és más kultúrák és vallások hagyományait. Közben pedig megpróbál kiverni a fejünkből pár hibás berögződést pl. arról, hogy mit is mond a Szentírás a szexualitásról és azt hogyan is kéne érteni az egzegézis tudományát segítségül hívva.

Segítségül hívja a Szentírást, a hagyományt (nem a szentet), a „világi” tudományokat és az aktuális tapasztalatokat, hogy ezek alapján állítsa föl a keretrendszerét (nem a katolikusat, hanem egy keresztényt). Így jut el oda, hogy minden szexuális érintkezés alapja a szeretet - mint mondja -, de ez a szeretet csak akkor igaz/valódi/helyes, ha igazságos. Nem az igazságról és szeretetről beszél, hanem az igazságról a szeretetben. Leegyszerűsítve az igazság annyit tesz, hogy valamit annak elismerni/elfogadni/megőrizni ami az. Az emberi kapcsolatban a másik embert másik embernek megőrizni (nem pedig tárgynak és nyers célnak), önmagamat embernek szeretni (és nem beáldozni mindenestül), a kapcsolatot pedig kapcsolatnak (nem pedig erőszakos alá-fölérendeltségnek).

Tovább menve felállít hét normát, amik a feltételei annak, hogy egy szexuális kapcsolat/érintkezés valódi és igaz(ságos) legyen a szeretetben:

  • Ne okozzon méltánytalan sérülést. (Se nekem, se neki, se a kapcsolatnak, se hosszútávon.)
  • Szabad beleegyezés. (És ebbe a magánszféra, intim világ is már beletartozik.)
  • Kölcsönösség
  • A hatalom/erő egyenlősége (Bizony mindenben ott a hatalom kérdése.)
  • Elköteleződés. (A többi pont iránt és azokon túl is.)
  • Termékenység. (Nyitottság. De a biológián túlmutatóan. )
  • Szociális igazságosság. (Felelősség minden „harmadik fél” felé.)

(Persze ezeket a pontokat jobban kifejti és átrágja.)

Itt aztán nem áll meg és megvizsgálja, hogy ezek mit is jelentenek különféle kontextusokban: házasságban és családban, azonos-nemű kapcsolatban, válásban és újraházasodásban. Ezeken a záró oldalakon olyan következtetésekre jut, hogy az önkielégítés önmagában nem is bűnös dolog, hogy homoszexuális párok kapcsolata igazából nem is különbözik annyira a heteroszexuális kapcsolatoktól, hogy végülis létezhet annyira megromlott házasság, hogy föl lehet bontani.
Nem felületes szabadosságot kiált. Nem állítja, hogy ez a katolikus tanítás. Azt igen, hogy szerinte egy keresztény szexuális etikából ezek következnek.

A Hittani Kongregáció lecsapott. És némi levelezés után 2012-ben közleményt/megjegyzést adott ki (notificazione) amiben jól elítéli a könyvet és pontról pontra megmondja, hogy bizony eretnekség az apáca következtetése. Határozott és megingathatatlan érvei vannak: az eredmény, amire Farley jutott, butaság, mert a Tanítóhivatal nem erre a következtetésre jutott, amikor legutóbb jópár éve ezen gondolkozott. Ezt megerősítendő idézi az egy szent katolikus katekizmust és önmagát. De nem Farley rendszerét kritizálja, nem az eljárását és következtetéseinek folyamatát vagy alaptételét. Csupán a végeredményre mutat rá, hogy az nem jó.

A Hittani Kongregáció nem hajlandó vitatkozni. De közösen töprengeni még kevésbé. Pedig katolikus szexuális etika környékén lenne min.

(A Hittani Kongregációt fontosnak tartom. Olvasgattam Hans Küng, Yves Congar, Elizabeth Johnson és Jon Sobrino levelezéseit a hivatallal. Joseph Ratzinger élettörténetébe beleásvva magam a másik oldalról is megismertem a történetek egy részét. A Hittani Kongregáció fontos és jó hogy van. De ennek az Igaz Szerelem ügynek így semmi haszna sincs.)

Cimkék: 
0

13 comments

Default avatar
:/
2015, szeptember 24 - 15:21
Default avatar
borazslo
2015, szeptember 24 - 16:31

Farley az "árulkodó kifejezések" közül szinte egyet sem használ. Nyelvezetéből nem hiányoznak az említett sajátosan a zsidó-keresztény hagyományhoz tartozó szavak. Bizony házastársakról beszél, családról, identitásról. Nem beszél konszenzusról . Végképp nem "erőszakosan, globális normatív tekintélyt követelve". Figyelmesen olvasva a művet egyáltalán nem egy egyszerű felszabadító posztmodern liberalizmusról van itt szó.

Emellett persze tévedhet a szerző. Gondolatmenetében vannak pontok, ahol nem értek igazán egyet vele.

Viszont biztosan nem vezet sehová, ha szimplán rásütjük a szóhasználat alapján vagy a következtetései alapján, hogy "gonosz globális etika" vagy hogy "eretnekség". A gondolatmenetet magát, a következtetések alapján és folyamatát kell megcáfolni. Ezzel nem törődött Hittani Kongregáció és úgy tűnik te sem.

Default avatar
Csiszár Mária
2015, szeptember 24 - 17:32

Elolvastam a Hittani Kongregáció közleményét. A lényege az, hogy a szerző hölgyet többször is felkérték a legkényesebb következtetései tisztázására (tehát nem "lecsapott" a kongregáció), és mikor ez nem történt meg, felsorolnak 5 sarkalatos pontot (maszturbálás, homoszexuális aktus, homoszexuális együttélés, a házasság felbonthatatlansága illetve válás, újraházasodás), ahol a legnagyobb az ellentmondás a hölgy állításai és a katolikus tanítás között. Idézik a hölgy nézeteit ezekről a dolgokról, majd a katekizmusban foglaltakat ugyanazokról.

Végül sajnálatukat fejezik ki, hogy egy katolikus szervezet tagja a katolikus egyház tanításával szöges ellentétben álló tételeket ír le igazságként, és figyelmeztetik a híveket, hogy ha a kezükbe kerül a könyv, tudjanak róla, hogy az nem a katolikus egyház nézeteit tükrözi, nem használhatók fel az ott olvasottak érvelésre a katolikus hit nevében.

Default avatar
ag
2015, szeptember 25 - 10:16

Veszélyes kidomborítani az egyház lassúságát, merevségét, vitatkozással szembeni zártságát és mellé állni az újítóknak.
Minden attól függ, milyen szemüveggel nézzük a dolgokat, milyen cél irányában halad a gondolkodásunk. Nyilván, aki újítani, lazítani akar a dolgokon, annak az egyház lassú, merev, kategorikus.
Akinek meg az a fontos, hogy az egyház igyekszik őrizni, ápolni és hirdetni a hittitkokat, annak pedig az egyház egy erős bástya, még ha nem is a legmodernebb és haladóbb a működése, létezése.

Default avatar
borazslo
2015, szeptember 25 - 17:05

Mi van, ha a két pólus nem szimpla ellentét. Mi van, ha valaki igyekszik őrizni, ápolni és hirdetni a hittitkokat és a Tanítóhivatal, az első századok nagy Atyái és a Szentírás forrásaiba kutatva kínál megfontolásra újnak látszó irányokat? (Nem, nem állítom, hogy Farley-nak mindenben igaza van.)

Az újító=halandó=lazító vs. tradicionális=hagyományos=védőbástya=merev messzemenően túlzó egyszerűsítés.

Default avatar
ag
2015, szeptember 27 - 05:53

Kedves László, remélem, ha majd hazajössz az USA-ból és leülepszik mindaz benned, amit ott kaptál, megismertél, ami nyilvánvalóan tartalmaz sok jót is, de veszélyes szennyt is, akkor majd kicsit messzebbről látva, átgondolva máshogy lesz ez benned.
De az igazság "két pólusú", Jézus is beszél a langyosságról, nem véletlen, mert ez az emberi természet, a bűnös ember gyengesége, az akaratgyengeség, a gyávaság, kényelmesség az elköteleződésben.
De az Atya irgalmas, nekünk sem támadni és kritizálni kell a gyengéket, hanem segíteni és jó példával, hitelességgel előttük járni. De nem lehet elhallgatni az igazságot, mert az nem esik jól valakinek...
És éppen itt van a csavar, a liberális kereszténység mintha jobban értené és segítené a gyengéket, végső soron jobban szeretné a botladozókat, mint akik ragaszkodnak a "Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet" igazságához.
De nem így tesz a Kísértő? Mindig csak picit engedjünk persze a jóság és szeretet nevében. Aztán valahogy a "gyümölcséről a fát" alapon az élet más mutat a végén.
Újítani lehet és kell is, de ne a megzavarodott világ, emberek tempójában és "megvilágosodásában", hanem sokkal mélyebb alázattal, imádsággal és hiteles emberekkel.

Default avatar
Anonymous
2015, szeptember 25 - 10:14

Igazad van abban, hogy ezekről a kérdésekről lehetne bőven vitatkozni ill. együtt gondolkodni. Viszont ezeket a vitákat egyéni teológusoknak kell lefolytatni, nem a Hittani Kongregációnak. A Hittani Kongregáció elméletben az egész Egyház tanítását képviseli, tehát az összes katolikus teológus véleményének szintézisét. A "hmm, végül is ebben van valami, de nem értek teljesen egyet" teljesen korrekt válasz lehet egy teológustól, de itt többről van szó. Amit a Hittani Kongregáció leír, azt az Egyház teljes tekintélyével teszi, kötelező erővel a hívőkre, úgy, hogy az száz évekkel később is hivatkozási alap lehessen. Úgyhogy, bár nem ismerem pontosan a munkájukat, az elsődleges szempont valószínűleg az, hogy az üzenet tiszta legyen és tévedésektől mentes.

Ilyen keretek között szerintem a legjobb, amit tehetnek, hogy leírják, mely pontok nem egyeznek a Katolikus Egyház tanításával. Ez ugyanis egy objektív tény, nem csak egy vélemény a sok közül. Meg lehet nézni a Katekizmusban, vissza lehet keresni a pápai/zsinati megnyilvánulásokat a témában, és lehet szólni, ha az elemzés rossz. Úgyhogy "a Tanítóhivatal nem erre a következtetésre jutott, amikor legutóbb jópár éve ezen gondolkozott" megjegyzés így ebben a formában félrevezető. Inkább azt kéne mondani, hogy az elmúlt N évtizedben/évszázadban az elmúlt N pápa és zsinat erre a következtetésre jutott.

Egyébként számomra nagyon furcsa, amit az amerikai katolikusok csinálnak (pl. James Martin SJ, America Magazine, Crux). Sokszor az a benyomásom, hogy ők elsősorban amerikaiak, és csak másodsorban katolikusok... Adott egy társadalmi probléma, amire egy szekularizált társadalom adott egy választ - és elkezdenek kampányolni, hogy legyen ez a megoldás a Katolikus Egyházban is. Holott sokszor már a kérdésfeltevés is csak azért merül fel, mert az amerikai társadalom eltávolodott a keresztény gyökereitől. Pl. válás: a statisztikák nagyon rosszak, és valóban kezdeni kell a dologgal valamit - de milyen új *teológiai* szempontok merülhetnek fel a kérdésben? Ha valamit, ezt az Egyház elég egyértelműen körüljárta, még egyházszakadás is lett az egyet nem értésből... Az önkielégítés/homoszexualitás kérdése is ilyen: ez ugyanúgy probléma volt az elmúlt 2000 év során, az egyetlen dolog, ami megváltozott, hogy ma sokkal jobban ki vannak téve a kísértésnek az emberek, és a közfelfogás sokkal elfogadóbb a kérdésben (ami nagy részben megint csak egy amerikai társadalmi változás, a szexuális forradalom eredménye). Ennek kezelése egy nagyon fontos kérdés, de megint csak nem teológiai/dogmatikai, hanem pasztorációs kérdés.

Default avatar
ag
2015, szeptember 25 - 10:29

Jézus az evangélium szerint minden tabut ledöntött, az akkori felfogást, megszokást messzemenőkig megelőzte. Van találkozása prostikkal, vámosokkal, pogányokkal és így tovább, de valahogy a homoszexualitás az kimaradt, pedig volt az is, mint mindig is, amióta bűnben él az ember.
Nem érdekelte, nem volt rá válasza?
Ami mindig is folyik az egyházzal, végső soron Istennel szemben, hogy a gyenge és bűnös emberhez akarják igazítani, hozzá lazítani a kereteket, az erkölcsöt. Nem fordítva kellene?
Miért van az, hogy a fent említett USA, aki oly sokat tesz a sportért, olimpiai és egyéb győzelemért, hogy a sportban számára fel sem merül, hogy enyhítsünk a dolgokon, a gyengébbekhez igazítsuk a dolgokat, de a hit és erkölcs dolgokban állandó megalkuszik?
De ugyanez a gazdasági versenyben, stb.
Kérdezem, miért fontosabb számára a sport, a gazdaság, mint az erkölcsi helytállás?

Default avatar
Anonymous
2015, szeptember 25 - 14:04

A Mt 19,12-ben mond Jézus valamit, amit a homoszexualitásra is érthetünk: van, aki úgy született, van akit az emberek tettek azzá (ld. agresszív apa, érzékeny korban ért kísértés), van aki maga döntött így. Ez utóbbi az, ami mai korunkra jellemző, amikor megingott és sokakban megszűnt a természeti törvény tisztelete.

Default avatar
ag
2015, szeptember 27 - 06:17

Erősen kétlem, hogy Jézus itt a homoszexualitásra gondol, sokkal inkább a házasság nehéz útjáról és az ember keményszívűségéről. Arról, ami akkor is probléma volt és ma is, hogy az emberek nem tudnak szeretni, hűségben kitartani, mert nem élik meg a személyes hitet, Istenkapcsolatot NAPI szinten. Egy olimpiai bajnok nem edzhet úgy, hogy minden nap csak a lábúját teszi bele a medencébe. Egy elkényelmesedett keresztény ember, házasság is lelki halálra van ítélve, csak időkérdése. Van a környezetemben nem egy ilyen ismerős barát. Házassági problémájuk ide vezethető vissza, inkább a világot követik és maguk erejéből akarnak élni, mint Jézust követni. Lehet így is, csak sokkal nehezebb és veszélyesebb, hiszen az ember legnagyobb "ellensége" önmaga, mi tudjuk legjobban áltatni magunkat...
Na de ha még Jézus említi is azt, hogy "mert úgy született" vagy "emberek tettek a házasságra alkalmatlanná", ebből nem következik az, hogy, na jó, akkor még legális opció a homoszexuális kapcsolat is, sőt házasság is.
Isten lényegéből adódóan nem alkuszik a bűnnel, az, hogy irgalmas és megbocsát, nem jelenti azt, hogy lehet a gyengeségeket intézményesíteni, állandósítani mindenféle engedménnyel.
Jézus nem vak, látta az emberiség leggyakoribb bűneit, gyengeségeit, de mindig hozzá tette gyógyítás, megbocsátás után, hogy ne vétkezz többé. De hogy ez embernek lehetetlen? Ezért van a gyónás, ezért kell a napi imádságos élet, Krisztus követés, hogy az ember hónapról-hónapra, évről-évre átalakuljon, nem saját erejéből kizárólag, hanem Jézussal együtt.
Hogy ez is nehéz és lassú dolog? Na ez a baja a mai embernek, liberális világnak. Maga szája íze szerint formálná Istent, az egyházat, csak hogy ne kelljen annyi nehézségen átvergődni, annyi szenvedésen átvészelni magát. Ennek ára sokkal rosszabb szenvedés lesz, lelkileg és testileg. A kiégett, depressziós és egyéb modern betegségben szenvedő ember lesz.

Default avatar
borazslo
2015, szeptember 25 - 17:01

Az elmúlt 2000 évben azért elég sok minden változott.
Rájöttek például, hogy a spermában nem kicsi emberkék vannak, mint hitték. Az önkielégítés a kicsi emberkék okán gyakorlatilag gyilkosságnak minősült. Ez az érv ma már nem áll. (Állnak más érvek.) Szent Tamás meg úgy gondolta, hogy a megtermékenyítés után 40/80 nappal (nemtől függően) válik emberré az utód.
No meg még olyan dogmákról is változott a Tanítóhivatal álláspontja, hogy az Egyházon kívül nincs üdvösség. Ezt továbbra is tartjuk, csak hogy korábban ezt úgy értették, hogy aki nincs megkeresztelve az nem jut a menybe (és ekkor jött az ártatlan kisgyerekek halálának kérdése), most meg az Egyházhoz tartozás rétegeiről beszélünk ez ügyben.

Az Egyház bizony változik a Szentlélek védelme és bátorítása alatt a Tanítóhivatalon, a teológusokon, közösségeken, a hívő népen kersztül.

Default avatar
Anonymous
2015, szeptember 25 - 21:47

Pár gondolat:

- Nem állítottam, hogy az Egyház tanítása változatlan. Hanem hogy a kérdéses témák az elmúlt 2000 évben ugyanúgy problémák voltak, és bőven volt idő kidolgozni a teológiáját.

- A példáid akkor lennének jók, ha valami olyan információt/felfedezést mondanál, amit még az Egyháznak nem volt bőven ideje átgondolni (Szent Tamás azért már elég régen élt). A homoszexualitás kapcsán még lehetne ilyet mondani (genetika, pszichológia eredményei alapján), na de az összes többi témában?

- A dogmafejlődés jó felvetés, de itt fontos szó a *fejlődés*. Tudtommal sosem úgy történtek ezek a változások, ahogy a szerző dolgozott, vagyis hogy "na gondoljuk nulláról újra az egészet, csináljunk egy új teológiai keretrendszert, hátha így más jön ki, mint eddig". Igen, más fog kijönni, de ez így már nem katolikus teológia.

- Ha valaki katolikus nővérként nem katolikus teológiát művel (saját bevallása szerint is), és a nézeteit terjeszti az Egyházon belül (mégpedig igen nagy sikerrel), akkor tulajdonképpen miért meglepő az, hogy siettetett eljárással kap egy ilyen dörgedelmet?

Új hozzászólás beküldése

Plain text

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <b><i><em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.