Azt hiszem gyerekkori álmom volt, csak sosem vettem komolyan, mert oly elérhetetlen volt. Legalábbis annak látszott.

A 22-es szobából panorámás kilátás nyílik a cohasset-i öbölre és a bejárat szikláit messze őrző Minots Ledge világítótoronyra. Beleszerettem, na meg egy téli hobbi is jól jött, úgy hogy elintéztem, hogy az óráimon is a torony lábát mosó hullámokat nézhessem.

Akár lelkesedünk az internetért, akár a veszélyeit látjuk nagyobbnak, az internet és a digitalitás a mindennapjaink része. És ahogy nemcsak vasárnap a templomban vagyunk keresztények, hanem otthon, a munkában, és még álmunkban is, ugyanúgy nemcsak a kávézóban vagyunk hívők, hanem az internet mindenféle bugyraiban is.

Valahol a lefagyott erdők mélyén a legjáratlanabb völgyekben töri a soha-létre-nem-jövő utat. Elkeseredetten, fájdalmasan, gyötrődve és meggyötörten. Rettegve és szégyellve. Azt is és az ellenkezőjét is. Már nem is vonyít fel a mindenségig, ahogy annyiszor tettük. Itt meg készülnek a „legrosszabbra”. Ugyan már. Nem a halál a legrosszabb.

Nem egyszerű nekem mit kezdenem a születésnapokkal. Egy nap, amikor sok-sok formaköszöntést kapok és amin amúgy meg nem változik semmi. Tegnap is pont volt egy ilyen napom. Kaptam is sok formaköszöntést és amúgy nem változott semmi. Most mégis nagyon köszönöm. Nektek is.

A múltkor megkérdeztek arról, hogy itt mit is gondolnak a francia mészárlásról. Én meg válaszoltam. Csak nem pont a kérdésre: http://szemlelek.blog.hu/2015/01/17/nincsenek_egyszeru_valaszok_igy_latja_charlie-t_a_papa_magyar_rendtarsa_amerikabol

Logikusnak tűnt, hogy most nem lesz csomag. Lényegében lemondtam róla; úgyis túl messze élek. Pedig hiányzott. Hozzánőtt már a karácsonyomhoz a különöleges mézeskalácsok elrágcsálása.

A sötétben a hullámok át-átcsaptak a korláton. Az eső és az óceán eggyé válva áztatta a télikabátomat. Hamar bemenekültünk a Piros Papagájba vacsorázni. Így töltöttük a hétvégét a (szűken vett) közösséggel, Cohassetben.

A legtöbb szinódusról szóló cikk azt részletezi, hogy hogyan esnek egymásnak a bíborosok, hogyan hazudoznak a sajtónak, hogyan üvöltöznek egymással, hogyan szervezkednek egymás ellen. Ráadásul a káosz közepén lassan arról döntenek, hogy áldozhatnak és gyóntathatnak az újraházasodott homoszexuális párok is. Tisztára mint egy szappanopera.

Hirtelen felindulásból bevállaltam. (Erre felé adják magukat az ilyen felbuzdulások.) Végre-péntekre készültünk ahol negyven jezsuitát kellett desszerttel ellátnom. (Kihívás kihívás, de pont nekem való.) Felírtam egy cetlire a szükséges hozzávalókat és a nagybevásárlás során majdnem mindent megvettek. (Továbbra sem szeretek vásárolni menni, utána járni. Talán soha már.) Élesztőért még az este külön elkocsikáztak egy másik boltba. (Nem nagy gesztus, de a természetessége olyan széppé tette az estém.)