„gondolat” témában:

Tökéletesség

Legyen bár egész kicsi, vagy valami jóval nagyobb a feladat, hiába próbáljuk meg tökéletesen intézni az ügyeinket, valami mindig becsúszik. Soha nem tudunk tökéletesen kivitelezni valamit. El tudjuk sumákolni a hibákat, de ha tényleg szembenézünk a tetteinkkel láthatjuk, hogy mindig van valami hiba/hiány bennünk.

Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg

„Ma kihirdettem a határidőt: 2040-ig kell a magyar nemzetet a társadalmi és morális válságból kihozni. Ez nem jó jeleket jelentsen, hanem eredményt. Lehet csatlakozni a mozgalomhoz.” aftermodern

Vacsora közben a megint arról beszélgettünk, hogy az élet milyen ***r, akarom mondani: milyen nehéz. A pártok így kavarnak, a mögöttük álló gazdasági hatalmak meg úgy, az Egyház nem csinál semmit, közeleg a káosz, szándékosan izzítják a hangulatot, a demokráciánk halott, egyébként is kihalunk, és persze depressziós egy nép vagyunk, stb. stb. Hát ez az.
Elegem van ebből. Tudom már régen, hogy a helyzet finoman szólva is rossz. De ezzel a tudással sokra nem megyek. Itt az ideje tenni valamit! Én nem értek a nagy dolgokhoz, nem látom át a politikát és a gazdaságot, de ha senki nem mondja meg – nekem való; érthető módon – hogy merre van a kiút, akkor közzéteszem a saját ötletemet és elindulok rajta. (Sőt már el is indultam.) Szóljatok, ha nagyon rossz az irány! (De csak akkor viselem el a kritikád, ha mutatsz alternatív kiutat.)

A probléma legfontosabb pontja, hogy a nemzetnek (mind tagjaiban, mind egészében) nincsen semmilyen pozitív kilátása a jövőre nézve. Mit lehet ez ellen tenni? Nagyon egyszerű: célt kell adni az embereknek! Reményt és jövőt! Láttatni kell, hogy a Világ szép és jó (nem letagadva az árnyoldalakat). Nem a gazt kell tépkedni, hanem locsolni és kapálni kell a virágot. Nem a passzív ellenállásra van szükség a Gonosz hadaival szemben, hanem támadni kell: harcolni és építeni. Építeni. Építeni. Közösséget, intézményt, légkört. Mindent ami szép és jó. Nem kritizálni kell, hanem támogatni; erősíteni. (Természetesen a rosszra ki kell mondani, hogy rossz. De ennyi csupán. Utána menni kell építeni a szépet, jót, igazat.)
Konkrétabban? Támogassunk minden kis közösséget, laikus és civil kezdeményezést! Segíteni kell ezeknek a kis szigeteknek a kapcsolatát, hogy semelyik ne érezze magát egyedül a Világ ellen. Alapítani és támogatni kell lelkileg és akár anyagilag a közösségeket. Kellenek értelmiségi csapatok is, akik közös saját szakmájukban az élvonalban vannak, de keresztény értékrendjük átjárja mindennapi munkájukat. A hierarchikus Egyház keményen őrizze a hit esszenciáját, de támogassa; segítse a „laikus” közösségek kialakulását és munkáját.

Hadd nőjön a konkoly a búzával, engem nem érdekel. Én megkeresek minden búzaszálat: megöntözöm, megkapálgatom, erősítem. Hajrá! Van még 31 évünk.

Extra Ecclesiam nulla salus

[…] én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton boldogabb akar lenni, és nem érti meg, hogy ez nem így működik nem ilyen egyszerű és folytatnám még tovább is van de félbeszakít és azt mondja hogy ez az élet szerinte annyira egyszerű hogy az már fáj, […] Hiperkarma - ?

Patsch Ferenc S.J. kiselőadást tartott egy felnőtt regnumi népnek a vallásokról. Buddhizmus, hinduizmus, iszlám, zsidó, stb. stb. Igazi tudományos előadást tartott, de alig egy órában és teljesen érthetően. (Ha ilyenek lennének a teológián is, mindjárt elmennék újrajárni az egészet. Na jó, nem.) Én sosem tudtam megjegyezni a tudományosság kritériumai gyanánt szolgáló mindenféle szerzők és dokumentumok neveit. Így ez csupán egy szubjektív(nek tűnő) eszmefuttatás.

A téma odáig még nem túl bonyolult, hogy a Római Katolikus Anyaszentegyházon kívül élő emberek is üdvözülhetnek. (Erről remeket ír a Lumen Gentium.) Na de: egyetlen hegy van, amin ül az Isten és mindenki (minden vallás) más úton halad felfelé? Egyetlen elefántot látunk különféle oldalról? Akkor, hogyan mondhatom, hogy az enyém A jó út. De még az is problémás lehet, hogy ha azt mondom: enyém (a Katolikus) a JOBB út. Egy frászt, mindannyian egyenlőek vagyunk. Isten előtt biztosan. Hö? Remek paradoxon: mindenki és minden vallás valahol egyenlő, de Jézus Krisztusban a Katolikus az igazi. Akkor most megtérítsem a buddhistát, vagy ne? Álljak elé, hogy „fiam: így el fogsz kárhozni, mert a buddhizmus a sátán műve!”? Vagy mondjam azt, hogy nem is az én utam/vallásom a legjobb. (Engem csak a legjobb érdekel.)

Ezt a problematikát sokkal komolyabban is ki lehet fejteni komoly teológiai érvrendszerrel, idézve Rahnert és pápákat.

Van egy megoldásom mindenre. Tényleg mindenre. Az előadás utáni beszélgetésben is előkerült. Míg pl. az iszlám az engedelmesség, hinduizmus az immanens vagy a zsidóság a transzcendens vallása addig a kereszténység a szeretet vallása. Ennyi.

s z e r e t e t

No nem a rózsaszín, nyálas, félreértett, kihasznált, elhasznált, erőltetett szeretet, hanem az igazi: az egyszerű, a természetes, a könnyed szeretet. Könnyű mondani – szegülsz ellen, de akkor is. Ennyi az egész. És már így túlbonyolítottam ezt az egész irományt, mert az élet annyira egyszerű, hogy az már fáj. Nem szabad túlbonyolítani.

Szeress természetesen, könnyedén, vagyis legyél önmagad! (Igen, te is tudsz szeretni természetesen és könnyedén, hiszen Isten képmása vagy.) Ennyi.

Ne akard erőszakkal hirdetni az Istent. Élj hited szerint: barátságban Istennel, és akkor kérdeznek, látnak, megtérnek és megváltozik a világ.

Ha találkozol ateistával, muzulmánnal vagy bárki mással légy önmagad, s ha te megtaláltad keresztény önazonosságod, akkor a hitről is el tudtok beszélgetni barátságosan, anélkül, hogy meg akarnád téríteni. Ha tényleg hiszed amit mondasz, ha tényleg Jézus Krisztusban hiszel és őt szereted, akkor az átragad rá is. S egyszer majd – sok-sok év után – kicsírázik és beér a vetés.

Csak könnyedén, türelmesen, szeretetben.