Reggel fél hat volt. Az Heinrich István utcánál egy kukásautó tolatott keresztbe a villamossínre. Pont akkor jött meg az ötvenhatos villamos.

Nem történt semmi különös, csak az aminek mindig történnie kellene. A kukások igyekeztek hamarjában befejezni a munkájukat, a villamosvezető türelmesen várakozott. Pár perc után a szemetes sietve távozott. A hátuljára felugró munkások egy fejbiccentéssel kedvesen megköszönték a villamos türelmét. A villamos vezetője pedig apró intéssel köszönte meg, hogy azért ők is igyekeztek tempósan végezni a dolgukat.

Ici-pici apróság. Egy gesztus. Így kéne ennek mindig lenni. Erre kel a nap Budapest fölött.