„hegyek” témában:

A hegy

Eddig, ha lehetőségem adódott, azonnal menekültem Rómából fel a hegyekbe. El az olaszoktól, ki a világból, föl a hegyre. Egyedül. Istenhez. A túléléshez kellett a kirándulás. Most ez is megváltozott: nincs szükségem a menekülésre.

Eddig felmenekültem a hegyre, ha tehettem. Kiálltam a hegycsúcsra, belenéztem a végtelenbe. Mélyen magamba szívtam a levegőt. Magamba szívtam Istent. Ugráltam örömömben és nem tudtam betelni a végtelennel, a szabadsággal, a szépséggel: Istennel. Aztán rohannom kellett vissza a városba. Még pár napig tartotta bennem az életet az emléke a hegynek. A hétköznapok nehézségei nagy erővel igyekeztek visszanyomni sárba.

Most viszont megváltozott ez is. A sok-sok ajándék között ezt is megkaptam. Nincs szükségem a hegyre. Továbbra is szeretem, de nem kell odáig rohannom, hogy úgy találkozzam az Úrral. Elég átbattyognom a kápolnába, amikor nincs ott senki. Kényelmesen leülhetek a végtelen Istennel szemben. Kell öt-tíz perc, míg a belső világom is lecsendesedik. S akkor el kezd fújni Isten szele. Mélyen magamba szívhatom, s közelebb kerülök az Úrhoz, mint bármelyik hegyen.

Nem lehet mit mondani. Teljesen felesleges, és lehetetlen. Egyszerűen csak ott vagyok és szívom magamba. Elengedve magamat széttárt karral feküdnék hanyatt. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Néha jó volna úgy maradni örökre. Vele.

De a fáradtság nekem esik, s menni kell, az élet nem állt meg.

A hétköznapok nehézségei továbbra is nekem esnek, de minden este elvonulhatok egy fél órára fel a hegyre.

A Gran Sasso helyett

Végre megint szabad vasárnapunk volt. A kórház után este 11-ig kaptunk kimenőt. Múltkor a Lago del Turano helyett Terminillo havas csúcsai között kötöttem ki. Most a Gran Sasso-t néztem ki magamnak. S ebből lett a kisebb, de gyaloglósabb Monteluco. A Gran Sasso alig 40 perccel van távolabb, mint a Terminillo, de legalább 500 méterrel magasabb. A drótkötélpálya itt 1000 méter szintkülönbséget hidal át. Én kitalálom a dolgokat, aztán lesz belőlük valami egészen más.

Terminillo

Vasárnap kivételesen elég volt 23:30-ra visszaérni a szemináriumba. Az elmúlt napok kellően kikészítettek, így elhatároztam, hogy elmenekülök Rómából. Kinéztem a térképen a Lago del Turano-t. Egy hosszú-hisszú tavat a hegyekben. De a buszpályaudvarokon nincs kiírva semmi. Rietiben vasárnap délután háromkor minden zárva és egy lélek sem jár a pályaudvaron. Ráadásul egész nap esett az eső. De akkor mi az a havas táj ott fenn?

Egy kis tél

2007\ utolsó napjaiban sikerült elmenekülnöm a városból. Találkozhattam egy kis téllel. A barátommal beköltöztünk két napra Jobbágyi plébániájára. Az első látásra világvégi faluban két-háromszáz éves könyveket olvasgattunk, vasárnap pedig meleg ebédet kaptunk a falubeliektől. Mégsem lennék falusi plébános.