„imádság” témában:

Rorate reform

A miskolci különleges, azaz igazán hagyományos ádventi hajnali misékről írtam a jezsuita.blog.hu-ra.

http://jezsuita.blog.hu/2013/12/06/rorate_reform

Ignác szobájában

Szent Ignác visszament az olajfák hegyére, mert nem emlékezett pontosan arra, hogy Krisztus urunk hogyan tarthatta a lábát.
Nekem nem fontosak ennyire a helyek. Hitemnek nincs ennyire szüksége a fizikai érintésre. Nem vágyom Jeruzsálembe, és nem hatódok meg Szent Péter sírjánál.
Épp ezért volt furcsa. Épp ezért lett fontos.

Szent Ignác római szobájába vittem el három tizenkettedikes osztályt. Háromszor mutattam be a szobát. Háromszor meséltem a jelentőségéről. Háromszor imádkoztunk Ignác közbenjárását kérve.
Végül utolért. A lelkem, Ignác, az Isten. Elengedtem az osztályokat és maradtam még sokáig:

„Itt élt Ignác. Írta végtelen számra a leveleket. Vitatkozott és szeretgette embereit. Imádkozott és rendszeresen sírt csodálatos jelenlétedben. Vívódott az utadat kutatva és körme szakadtáig küzdött szegénységünkért. Sőt, egyszer még táncolt is.
Itt halt meg. Szenvedett, kínlódott, majd meghalt. Itt mondta ki utoljára, hogy áldott legyél Urunk, jóságos Istenünk.



És én követni akarom őt. Ötszáz évvel ő utána. Követni. Vagyis téged. Követni, szeretni, érted élni, tehát másokért. Mindent egy lapra.
De nem vagyok Szent Ignác. Nem megy ez az egész. Kicsi vagyok, csaló vagyok. Nem igazi mágus. Egyszerűen nem megy: lopok, csalok, hazudok. Végtelenül messze vagyok mindentől, ami ebben a szobában történt.


Ez az én helyem. (Senki vagyok. Így is.) Itt vagyok otthon. (Nem, nem a kövek számítanak. Éppen ezért.) És leszek a te prófétád! Segíts! (Tudom, hogy segítesz.)”


Majd mikor épp nem látta senki, leborultam és megcsókoltam a padlót, életemet, Istent.

Zsoltár

Így szól az én Uram, teremtőm *
    „Én vagyok a mindenség teremtője,
Én alkottam meg az eget és a földet; *
    mindent ami volt, van és lesz.

Zsolozsma - online

Örömmel adom hírül, hogy megjelent az interneten az első (és egyetlen) magyar zsolozsma generátor. Lényege, hogy bármelyik napra összeállítja neked a zsolozsmát, anélkül, hogy sokat kéne lapozgatnod és gondolkodnod, hogy kinek is van az ünnepe.
Persze még nagyon fejlesztés alatt van.

Liturgia Horarum

Van egy régi álmom: a letölthető hallgatható zsolozsma. 

A hegy

Eddig, ha lehetőségem adódott, azonnal menekültem Rómából fel a hegyekbe. El az olaszoktól, ki a világból, föl a hegyre. Egyedül. Istenhez. A túléléshez kellett a kirándulás. Most ez is megváltozott: nincs szükségem a menekülésre.

Eddig felmenekültem a hegyre, ha tehettem. Kiálltam a hegycsúcsra, belenéztem a végtelenbe. Mélyen magamba szívtam a levegőt. Magamba szívtam Istent. Ugráltam örömömben és nem tudtam betelni a végtelennel, a szabadsággal, a szépséggel: Istennel. Aztán rohannom kellett vissza a városba. Még pár napig tartotta bennem az életet az emléke a hegynek. A hétköznapok nehézségei nagy erővel igyekeztek visszanyomni sárba.

Most viszont megváltozott ez is. A sok-sok ajándék között ezt is megkaptam. Nincs szükségem a hegyre. Továbbra is szeretem, de nem kell odáig rohannom, hogy úgy találkozzam az Úrral. Elég átbattyognom a kápolnába, amikor nincs ott senki. Kényelmesen leülhetek a végtelen Istennel szemben. Kell öt-tíz perc, míg a belső világom is lecsendesedik. S akkor el kezd fújni Isten szele. Mélyen magamba szívhatom, s közelebb kerülök az Úrhoz, mint bármelyik hegyen.

Nem lehet mit mondani. Teljesen felesleges, és lehetetlen. Egyszerűen csak ott vagyok és szívom magamba. Elengedve magamat széttárt karral feküdnék hanyatt. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Néha jó volna úgy maradni örökre. Vele.

De a fáradtság nekem esik, s menni kell, az élet nem állt meg.

A hétköznapok nehézségei továbbra is nekem esnek, de minden este elvonulhatok egy fél órára fel a hegyre.

Mitől életem legcsodálatosabb napjai ezek?

Hosszas dulakodás után, azt mondtam az Úrnak, hogy jó. Legyen, ahogy szeretnéd, még ha ez hirtelen nagy váltással is jár. Nem azon folyt a vita, hogy hív-e vagy sem. Az csak látszat kötözködés volt, hogy ne kelljen változtatni. De végül kimondtam.

S ezzel megpördült a világ. Azt hiszem eddigi életem legszebb, legboldogabb, legbiztosabb, leg leg leg napjaimat élem. Jöjjenek példák, hogy miben nyilvánul ez meg. (Nem fontossági sorrendben.)
*(Elég furcsára sikerült ez e bejegyzés. Nagyon nehéz leírni ami most bennem megy.)*

XIV. állomás: Jézust a sírba helyezik

De Uram, ezt ígérted nekünk, amikor otthagytuk a hálóinkat? Hol marad a te dicsőséged? Hol vannak a megtérők tömegei? Hol vannak az ifjúsági csoportok? A közösség segítsége, a követésed öröme, az imádság íze hol marad?
Ezért követtünk Téged éveken át?

Alvás

A dolog egyszerű: alvás nélkül se tanulni, se imádkozni nem lehet.

Hétfő este sikerült a szentségimádás alatt térdelve elaludnom. No, ez már nem jó így, mondtam és inkább kimenekültem a kápolnából. Kedden aztán összeszedtem magamat és átaludtam a délelőttöt és a délutánt is. Már is minden rendben. Este mindjárt jobban lehetett beszélgetni az Úrral.

Ima-gyógyszer, ajándékba

Részlet a mellékelt betegtájékoztatóból: 
“Hatóanyag: Ima, pár perces könyörgések gyufákba csomagolva.
Segédanyagok: dicsőítés, hálaadás, csöndes szentségimádás, zsolozsmázás, ének.
Külalak:Teljesen átlagos háztartási gyufa.
Kiszerelés:Kb. 40 db gyufaszál.”

Éjszakai szentségimádás

Minden első csütörtökön szentségimádás van itt a szemináriumban az egész éjjelen át. A hivatásokért imádkozunk. A sajátunkért, a többi kispapéért, a nullad évért (propedeutikus év), azokért akik érdeklődnek a szeminárium iránt, és mindenki másért. Egy éjjel imádságban.