„jezsuita” témában:

Jezsuita fogadtatás

Hiába vagyok jezsuita, hiába tudják, mikor érkezem, hiába ígérik, hogy várni fognak. Egy rendházba az első bejutás — legyen az a világ bármely pontján — mindig körülményes. Nem hallják, nincsenek otthon, nem figyelnek. Bármi előfordulhat. És elő is fordul. Itt kijöttek ugyan elém a repülőtérre, csak se táblát nem tartottak, sem nem kerestek fennhangon kiabálva. 

Pongrácz Szent István kápolna

Robert Dolinar szlovén jezsuita testvér vezetésével megújult a miskolci rendházunk kápolnája. December 11-én ünnepi szentmise keretében Palánki Ferenc egri segédpüspök megáldotta.

A nyolcadik Vénusz-átvonulást várva

Höll quondam dictus, cum suspicit astra Viennae       Hell clarum merito nomen adeptus erat.   Sic ex visceribus terrae, noctisque cavernis       In coelos gentem sustulit ille suam.

Kepler 1631-ben figyelte meg először a Vénuszt, amint elhalad a Nap előtt.  A negyedik átvonulást már sokan próbálták megfigyelni, de keveseknek adatott meg, hogy használható eredményeket kapjanak. 1769. június 3-án Hell Miksa és Sajnovics János jezsuita szerzetes papok Vardø szigetén (ma Norvégia) sikeresen megfigyelték az átvonulást, ami alapján kiszámolták a Nap-Föld távolságot: 151 millió km. Ez volt koruk legpontosabb mérése. (Alig 1,4 milló km-t tévedtek csupán.)

1874-ben és 1882-ben tovább pontosították a távolságot. A 2004-es és a 2012. június 6-i átvonulás során a tudósok már másra figyelnek. De amatőr és profi csillagászok továbbra is csak egy dolog miatt aggódnak: vajon felhős lesz-e a reggel.

„Az ég északi részét mintegy fixen beborító említett felhő a Napot 9 óra 40 perctől reggeli 3 óráig lényegében teljesen eltakarta, s ez annyira általános volt, hogy a hasonlóan északi megfigyelőhelyeken tartózkodó többi megfigyelőt megfosztotta a kontaktusok megfigyelésétől, és tőlem is annyira elvette a kilépés megfigyelésének reményét, hogy azt hittem, már megsirathatom expedícióm szerencsés kimenetelét, hacsak a reményt nem Isten különleges kegyességébe vetjük, akinek e munkát megáldó jóakaratú kezét nyilvánvalóan megláttuk magunk is és a megfigyelésnél jelen volt összes vendég, ahogy ama rémítő felhőt a kilépés megfigyelésekor helyéből elzavarta. Ugyanis körülbelül reggeli 3 órakor, amikor mindenki elvesztette reményét, és a Nap mélyen e felhőbe merült, váratlanul könnyű délnyugati szél támadt, amely elmozdította a felhőt a helyéről és északkelet felé hajtotta az északnyugat felé mozgó Nap elől, amitől is az én igen szomorú és mályen a búbánatba merült lelkem mintegy újra kezdett éledni, és a kilépés szerencsés észlelése miatti örömmel kezdett eltelni, ami pedig soká nem volt remélhető; alig negyed óra telt el ugyanis, midőn a Napot a felhőből a mindenfelé teljesen derült égen (mivel ezen a felhőn kívül, amely északon foglalt helyet, az ég többi helyén a legkisebb felhőcske sem volt) kiemelkedni láttuk; akkor a Vénusz a napkorong szélétől már csak saját teljes átmérőjénél [valamivel] messzebb volt, vagyis több mint negyed órával a belső kontaktus előtt. Így hát a beállított távcsövekkel figyelni kezdtük a Napot a Vénusszal együtt. A Nap annyira világosan látszott, hogy legkisebb foltjait soha ezelőtt ilyen pontosan nem láttam, a Vénusz is oly pontosan és jól határoltan volt megfigyelhető, hogy ennél szebbet nem is kívánhattam; továbbá a Nap és a Vénusz korongja a lehető legnyugodtabb volt, a legkisebb fodrozódás nélkül, hiszen a Nap ekkor már 9 fok 30 perc magasságban, tehát a horizonti párák fölött járt, és az az előbb említett könnyű szellő is megszűnt időközben s a légkör teljesen nyugodt lett. Így tehát a lehető legkedvezőbb körülmények között állapítottam meg akromatikus távcsövemmel a következő időpontokat.”

(Részlet HELL MIKSA SJ *Observatio transitus Veneris ante discum Solis die 3 junii anno 1769.* című művéből Csaba György Gábor fordításában.)

*

Akkoriban még sok jezsuita komoly természettudós is volt. Ma sokkal kevesebb közöttünk az ilyen szerzetes: inkább értünk a lelkekhez, mint a tudományokhoz. Talán jó ez így. Talán nem.

*

Egy kis irodalom: -          Kolbert András: Vénusz-átvonulás: most vagy soha (index.hu) -          Juhász Tibor: Milyen messze van a Nap? (zmgzeg.sulinet.hu) -          A csillagász Hell Miksa írásaiból (mek.niif.hu) -          Vénusz átvonulások, Hat évezred katalógusa: Kr.E. 2000. és Kr. U. 4000. között (saros139.csillagaszat.hu)

Közzétéve a jezsuita blogon is: http://jezsuita.blog.hu/2012/06/06/a_nyolcadik_venusz_atvonulast_varva

A nemzetközi helyzet fokozódik

A pozsonyi szlovák jezsuiták után meglátogattuk Szatmárnémetiben a román jezsuitákat is. Itt is előkaptuk minden nyelvtudásunkat, így gabalyodott össze francia, spanyol, olasz, román és magyar szó. Végül a magyarok mondták, hogy mulţumesc, amire a románok felelték, hogy szívesen.

Kocka

Szaniszló otthagyta nemesi rokonait és családja ellenére Lengyelországból Rómáig gyalogolt, hogy jezsuita lehessen. Testvére dühösen nyomába eredt, de mire utolérte, meghalt.

Przemysław Wysogląd, lengyel jezsuita, jól megrajzolta egy nagyon szép kérpegényben. Sajnos csak lengyelül van meg, de hát nem sok szöveg van egy jó képregényben. (Valaki lefordítja?)

Bemutatkozik a miskolci gimnázium iskolalelkészsége

A miskolci Iskolalelkészség készülő munkaköri leírásából:

Nemeshegyi Péter SJ – élő közvetítés

Örömmel továbbítom a hírt, hogy a jezsuiták megpróbálnak haladni a korral és kipróbálják milyen is az élő közvetítés az Ustream segítségével.
Csütörtökön 19 órától: http://www.ustream.tv/channel/jezsuitastudio

Rendszeresen morgolódom, hogy a Katolikus Egyház nem használja ki eléggé a modern kor vívmányait. Például az internetet. De most nagy örömmel adom hírül, hogy a jezsuiták (hát igen, mindig a jezsuiták) kipróbálják milyen az az élő közvetítés, idegenül: livestream.

Nemeshegyi Péter SJ atya fog mesélni Mozartról. Őt mindenképpen érdemes meghallgatni, szinte mindenről. Tényleg. Ő az egyik nagy-nagy öreg, akit – mi, jelöltek – csak messziről mernénk csodálni, látva, hogy ilyenek nem leszünk soha. De ő nem hagyja, hogy csak messziről bámuljuk, hanem leül velünk egy asztalhoz és eltréfálkozik velünk a 86 éves jezsuita. Szent ember.

Tehát Nemeshegyi atya fog Mozartról beszélni csütörtökön 19 órától a Párbeszéd Házában (1085. Bp. Horánszky u. 20.) És amiért megszületett ez a bejegyzés: az előadás látható lesz az interneten is! Ha nem tudsz eljönni meghallgatni, ha gyerekeket kell fektetned hétig, ha messze laksz Budapesttől, akkor irány az Ustream: ustream.tv/channel/jezsuitastudio. Itt este héttől élőben láthatod és hallhatod az előadást. Éljen a modern technika!

Tehát:
Nemeshegyi Péter Mozartról – élő közvetítésssel

  1. május 7. (és június 11.) 19:00
    http://www.ustream.tv/channel/jezsuitastudio

Ebből sem lesz Genova

Mégsem kell Genovába mennem jezsuita noviciátusba. Ma hivatalosan megerősítették a generális atya döntését, miszerint ősztől újra lesz noviciátus Magyarországon, fönn Dobogókőn. Én is ott leszek. Két évig.

Felvettek a Jézus Társaságába

Ma kaptam meg a levelet: felvettek a Jézus Társaságába. Fordulópont. Megjegyzendő pont. Persze nem változtat ez semmin. Holnap munka.

Eddig csak jelölt voltam. Itt éltünk öten a jezsuita főbázis tetején és készültünk arra, hogy egyszer felvegyenek minket a jezsuita rendbe. Úgy másfél hónapja kezdődött meg a felvételi folyamat lényeges része.
A pszichológiai teszten még a jelöltség megkezdése előtt túlestünk. Kiderült, hogy öt év szeminárium még nem tett skizofrénné. (Pont ugyanezt az 500 kérdést már kitöltöttem a szemináriumba lépésem előtt.) Most átverekedtük magunkat egy (sőt: sok) orvosi vizsgálaton. Szemészettől terheléses EKG-ig volt itt minden. (Semmi alól nem kaptam felmentést, bár ebben az évben már kétszer átestem hasonló vizsgálatokon – a két munkahelyem miatt.) Még egy csomó papírmunkát is le kellett tudnunk: keresztlevél (bérmálási papírral), születési anyakönyvi kivonat, egy öt oldalas kérdőív, stb.
Volt azért érdekesebb része is a felvételi eljárásnak; az úgynevezett examinációnak. (Éljen a szakzsargon. Az examináció latinul annyit tesz, hogy vizsgálat.) Lényeg a lényeg, hogy négy jezsuitával kellett beszélgetnünk. Ők kaptak egy nagy kérdéssort, de többé-kevésbé kötetlen beszélgetésben kérdeztek rá mindenre. A leghosszabb beszélgetésem több mint két és fél órán án tartott, de nagyon jó volt. Azért is szerettem ezeket a kérdéseket, mert a válaszok folytonos újragondolása tovább tisztította hivatásomat. Rákérdeztek mindenre, de nem a kötözködés miatt, hanem hogy jobban ismerjenek engem, vágyaimat, Isten terveit.
A négy jezsuita írt valamit a provinciálisnak (a magyarországi jezsuita rendtartomány első emberének), ő pedig – még jó pár ember megkérdezése és sok-sok ima után – döntött:
felvétettem Jézus Társaságába, a jezsuiták köze. (Az, hogy „teljes értékű jezsuita” legyek, az persze még odébb van.)

Most hát lehet örülni és pezsgőt bontani. Valamint várni, hogy vajon hol is lesz a noviciátus.

Az örömben van egy kis üröm is. Öten vagyunk jelöltek, de egy valakit nem vettek fel. Annak azért örülök, hogy nem a szörnyűségesen és undorítóan elrontotta kommunikáció miatt, hanem súlyosabb indokaik voltak. Talán megtalálja majd a saját útján, ahova Isten szeretné vezetni. (Ami talán még a jezsuitaság is lehet.)

 

[flickr-photoset:id=72157594212547816,size=-] Leo Reynolds-nak van a flickr-en sok-sok képe IHS-el, ráadásul az összes a Creatic Commons Licence alatt.

Nyílt nap, 2009. február 21.

A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A jubileum örömével hívjuk és várjuknyílt napunkra azokat a fiatalokat, akikben ott motoszkál az érdeklődés, kíváncsiság: hogyan imádkoznak, mivel foglalkoznak, és mit akarnak a mai jezsuiták? Közös imádságra, töltekezésre és találkozásra hívunk.”

Nyitottak vagyunk

 

Montserrat A Szívben

A Szív újság jubileumi számában (2008. december) jelent meg rólunk - a Montserrat jezsuita jelöltközösségről egy cikkecske. Most közlöm az eredetit.

Megjelent A Szív jubileumi száma

A tartalomból:

... Koronkai Z.: Jezsuita hivatásgondozás Elek L.: A Monserrat jelöltközösség Nagy E.: Testvérhivatás ...

Székesfehérvári akadályverseny

„A pihenés ránk is fért: most kezdődött csak a kaland. A jezsuita novíciusok szerveztek nekünk város- és ‘rendismerettel’ egybekötött akadályversenyt. A városlakók bizonyára nem felejtették el egykönnyen a belvárosban ide-oda futkosó, Szív újságot rájuk tukmáló, az esküvőre betörő, kis papírcetliket kereső, macimentő, szemetet szedő, a jezsuitákról reklámfilmet forgató, és Kaszap Istvánról kérdőívet készítő kollégistákat.”  (www.szentignac.hu)

20 jezsuita

Vajon melyik jezsuiták írn(án)ak így magukról? Annyit segítek, hogy a 100 éves önálló Magyar Jezsuita Rendtartormány tagjai között kell kutatni.

(A Szent Ignác Jeszuita Szakkollégiumnak rendeztünk egy akadályversenyt. Annak volt ez a gerince.)

1. Székesfehérvárott születtem, itt is vagyok eltemetve. 20. születésnapomat sem értem meg, mégis tudtam, hol a helyem a világban, tornászbajnok voltam, majd jezsuita novícius, kiváló példaképe lehetek a mai ifjúságnak, jelszavam: „Dum spiro, spero! (Amíg lélegzem, küzdök!)” 1935. december 17-én egy kórházban haltam meg, azóta nagyon sokan kérik égi pártfogásomat, ma is rengeteg imameghallgatásról számolnak be. Boldoggá avatási eljárásom folyamatban van.

2. Szomorú csengésű vezetéknevem ellenére, nagy örömmel vállaltam az önálló magyar jezsuita rendtartomány vezetését 1909-ben, mint legelső provinciális. A legkevésbé lehet rólam elmondani, hogy bús vagy passzív lettem volna, ezzel szemben rendkívül agilis, és barátságos természetű, aki sokat mozgott társadalmi körökben is. Rólam nevezték el a szegedi jezsuiták Bolyai utcai rendházát. 1921-ben Szeged az én kezdeményezésemre ajánlotta fel magát az első nagyobb városként Jézus Szívének.

3. Apró termetem ellenére hatalmas lelkesedés, energia, tettvágy és humor volt bennem. 1933 augusztusában vonultam be a budai Manrézába, ahol egy ideig Bangha Béla volt a novíciusmesterem. A szétszóratás éveiben különféle helyeken voltam kántor, „zuglelkipásztor”, gyári munkás és börtönlakó, de mindez sem hitemet, sem apostoli buzgóságomat, sem fiatalos lelkesedésemet nem törte meg. Egész életemben jókedvű, derüs és bizakodó voltam. Kanyargós utam utolsó szakasza Püspökszentlászló volt, az Életrendezés Háza lett életem fő műve. Jelmondatom: „Tartsunk össze! Ha Isten velünk, ki ellenünk!”

4. 1924 és 1927 között tartományfőnök voltam. 1937-ben Mester Margittal megalakítottuk az Unum Szövetséget. 1949 augusztusától elődöm, P. Tüll Alajos letartóztatása után ismét provinciális lettem. 1951 májusában engem is letartóztattak, 7 és fél évre ítéltek mint összeesküvőt. Mély lelki élményekben volt részem, de ezeket általában nehezen tudtam átadni hallgatóimnak, jezsuita testvéreim arra a kérdésre, hogy mit szeretnének életükben egyszer látni, ezt válaszolták: azt mikor én kettőt lépek a lépcsőn, és fütyülve haladok fölfelé.

5. Leggyakrabban mint a sziklaszilárdság és a törhetetlen elvhűség emberét emlegettek. Fizikumom sokak számára elpusztíthatatlannak tűnt. Munkamódszeremet nagyfokú önfegyelem, céltudatosság, pontosság, tervszerűség jellemezte, de hiányzott belőlem az emberi kedvesség és a természetes humor. Budapesten magyar-angol szakon szereztem tanári oklevelet. A tanítás mellett a pécsi gimnáziumi cserkészcsapatot is vezettem. 1949. január 1-jétől tartományfőnök voltam, ezután Mezőkövesdre internáltak, majd a budapesti Fővárosi Bíróság két és félévre ítélt, helyemet P. Csávossy Elemér vette át. Büntetésem letöltése után Kistarcsára internáltak. A tábor feloszlatása után mint kémet 7 évre ítéltek. 1956. november 1-jén kiszabadítottak, majd sokáig kórházban kezeltek. 1955-től halálomig, 1987-ig a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon vezetője voltam.

6. Nevemet kevesen ismerik, holott tetemes életművem 1942-43-ban 30 vastag kötetben jelent meg. Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus fő szervezője voltam. A marxista propaganda ilyen szép jellemzést írt rólam az 1959-ben megjelent Új Magyar Lexikonban: „hírhedt jezsuita, az 1919-i ellenforradalom gyűlölködő agitátora, a Horthy-fasizmust támogató katolikus klérus irányítása alatt működő Központi Sajtóvállalat egyik megalapítója.” Kaptam ennél szebb méltatásokat is: „a legfélelmesebb és legförtelmesebb gonosztevők közül való. Ez a papi ruhába bújt vadállat a legféktelenebb felekezeti uszító és sok-sok gyilkosság értelmi szerzője. Vezére volt annak a hordának, amelyik végigpusztított Magyarországon, halomra ölve az ártatlan szegény munkásembereket és zsidókat.” Bűnöm az volt, hogy hitvalló katolikus és magyar hazafi voltam. Emléktáblám, melyen mint a világhódító kereszténység apostola jelenek meg, a Horánszky utcai Párbeszéd Házának (Bangha-ház) falán látható. Hosszú évtizedeket töltöttem itt, a harmadik emeleti szerkesztőségi szobákban, ahol ma a jezsuita jelöltek laknak. Ja, és egy ideig P. Vácz Jenőnek voltam novíciusmestere.

7. 1972-ben születem. Esztergomban nőttem fel, majd a Műszaki Egyetemen tanultam, és 1990-ben villamosmérnök lett belőlem. Elkezdtem a doktorimat, amikor hosszas vívódás után végre igent mondtam az Úr hívására. Először egyházmegyés szeminarista lettem, majd jezsuita szerzetes. Teológiát tanultam Esztergomban, Budapesten, Rómában majd Torontóban. 2007 júniusa óta hivatásgondozás a feladatom. 2008 júniusában szenteltek pappá a budapesti Jézus Szíve Templomban. A Szent Ignác Szakkollégium lelkésze (is) vagyok. Hivatásomnak érzem, hogy abban segítsek, hogy a fiatalok meg tudják hallani az Úr hívását.

8. 1904-ben születtem Kerkaújfalun. A 30-as években Szegeden indítottam el a KALOT-mozgalmat, amelyet 1947-ben föloszlattak. 1957-ben szabadultam a börtönből, majd 1957 után a MAHART dunaharaszti üzemében, majd a püspökszentlászlói szociális otthonban dolgoztam.

9. Önéletrajzi vallomásom: “Nem is olyan rossz foglalkozás a papság”. 1944-ben léptem be a Jézus Társaságába, mert “imponált nekem, hogy náluk, a budapestiJézus Szíve-templomban a mise alatt nem szedtek adományt, nem zavarták meg az áhítatot”. 1956-tól 1993-ig a tokiói Sophia Egyetem Hittudományi karának voltam professzora. A Távlatok jezsuita folyóirat főmunkatársa, a Szív jezsuita lelkiségi folyóirat munkatársa vagyok.

10. Pécsen, a jezsuiták Pius gimnáziumában végeztem középiskolai tanulmányaimat. 1942-ben beléptem a jezsuita rendbe, és 1951-ben szenteltek pappá. 1961-ben neveztek ki tanárnak a Leuveni Katolikus Egyetem Alkalmazott Közgazdaságtudományi Karán, ahol 1983-ig tanítottam. I. Balduin belga királyLipótrenddel és bárói címmel tüntetett ki. Létrehoztam a Segély a Magyar Ifjúságnakkaritatív szervezetet, amely 2005-ig több millió belga frank anyagi segítséget nyújtott tehetséges magyar fiataloknak Belgiumban és Magyarországon egyaránt. 1983-as nyugdíjaztak, utána még hosszú ideig a Közép-Európai Kutató Intézetnek voltam vezetője, ill. 1998-ig a Collegium Hungaricum igazgatója.

11. 1907. november 24-én születtem Kalocsán. Érettségi után 1925-ben beléptem a Jézus Társaságába. A próbaidők és a bölcseleti tanulmányok után az innsbrucki egyetemen tanultam és teológiából doktoráltam. 1938-tól a szegedi főiskolán voltam tanár, közben a római Gergely Egyetemen bölcseleti doktorátust, a Pápai Bibliai Intézetben pedig tudományos fokozatot szereztem. Dobogókőn lelkigyakorlatos házat neveztek el rólam. Börtönből való Szabadulásom után a Magyar Államvasutak Osztószertárában dolgoztam és innen mentem nyugdíjba 1970-ben.

12. Munkácson születtem. Édesanyám mellett szívtam magamba Isten és embertársam szeretetét és a női lelkek iránti fogékonyságot. Sok alkalmam volt csodálni a természet szépségét, amely előkészített arra, hogy a Szent Ignác-féle imamódnak mesterévé és így egykor igazi lelki vezetővé válhassak. Akik ismertek kitűnő szónoknak, csodálatosan jó nevelőnek és csapnivaló tanárnak tartottak. Szívügyemmé vált egy ‘apostolnőképző’ intézmény és így jött létre 1921-ben a Jézus Szíve Népleányai Társasága, amely eszméim gyakorlatban való megvalósulását jelentette Jézus szíve megdicsőítésére és szeretett népem javára.

13. Szülővárosom Pécs. Már gimnazistaként apostolkodtam és és igyekeztem minél több diáktársamat beszervezni a helyi Rózsafüzér Társulatba. A zene és a könyvek szeretete egész életemben elkísért. Szerettem az ifjúság között tevékenykedni, segítettem a KALOT mozgalmat és kerestem a világi papokkal a kapcsolatot. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor kineveztek a Szív újság főszerkesztőjévé.

14. Felvidék a szülőföldem. Szüleim nagyon szerettek, de édesapámtól inkább féltem és amúgy is zárkózott természetem még inkább becsukódott. Tanárként éltem, elmélyülten és lelkiismeretesen készültem az óráimra, mégis állandó küszködés jellemezte előadásaimat. Lelki gyermekeimmel igyekeztem minél lelkiismeretesebben foglalkozni, minden érdekelt velük kapcsolatban. Gondjaikat egészen a magaménak éreztem, velük szenvedtem. A történelem mindig érdekelt, szívesen folytattam történelmi gyűjtőmunkákat a rend magyarországi történetéről. Bármilyen szenvedés ért-kézirataim megsemmisítése, segédmunkás életem- szótlanul elviseltem.

15. Testvérként a kertészetben dolgoztam, majd amikor 1950 nyarán elhurcoltak Máriapócsra, megszöktem és különböző vállalatoknál dolgoztam gépkocsivezetőként, majd a rendben folytattam tovább ezt a szolgálatot. Jelenleg portásként dolgozom a rendházban. Idén ünnepeltem a 96. születésnapomat.

16. Nem éltem sokat, de az életem tele volt szeretettel az isten és embertársaim iránt. A szeretet alapja a szenvedés volt, amely egész életemben elkisért. Már fiatal gimnazistaként együtt dolgoztam a munkásokkal, hogy legyen pénzem a tanulmányaimra. Jezsuita novíciusként megbetegedtem, és onnantól kezdve a tüdőszanatórium állandó vendége voltam. Amíg tudtam, állandóan segítettem, virrasztottam a haldoklókkal és vágyódtam az égi haza után. Betegségem miatt elbocsájtottak a Társaságból, de életem utolsó hónapjaiban visszavettek és letehettem az örökfogadalmat. Egyedüli jó számomra az Isten akarata. És nincsen másban dicsekednünk, csak a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében.

17. Munkáspap szerettem volna lenni tinédzserként. Fontosnak tartom a legmélyebb vágyakat. Évtizedeken keresztül Japánban voltam misszionárius, a rendszerváltás után Erdélyben voltam a szeminárium spirituálisa. Szabadon, örömmel és szeretettel élek, imádkozom és dolgozom.

18. Berlinben születtem, az NDK külkereskedelmi rendszeréről írtam a diplomamunkámat. Kozmetikai és optikai multiknál voltam évekig topmenedzser. Rómában végeztem a kommunikáció szakot, dolgoztam a vatikáni rádió magyar részlegénél. Ötvenévesen szenteltek pappá. Főiskolán, egyetemen tanítok, rendszeres médiaszereplésben sem vagyok rutintalan.

19. Budapesten születtem, a kegyesrendi atyák kísértek el az érettségiig. Villamosmérnökként diplomáztam. Jean Vanier-féle Bárka közösségben fogyatékos gyerekekkel foglalkoztam. A jezsuita rendben novíciusmester és tartományfőnök is voltam. Lelkiségi teológiából szereztem licenciátust Cambridge-ben.

20. Krisztusi korban léptem be Jézus Társaságába, de előtte disszidáltam Magyarországról. Torontóban voltam novícius, de szolgáltam az USA-ban is. Lelkivezetéssel és hivatásgondozással is foglalkozom. Jezsuita szerzetes testvéri hivatásomat nagy lendülettel élem. Feliratos fehér kereszt viselek.

Montserrat jelöltségi ház

A jezsuita Montserrat jelöltségi ház 2008. szeptember 12-én, Szűz Mária névnapján, végre megnyitotta kapuit. Először az év során összegyűlt mind az öt jelölt. Először egy szentmisére, majd egy vacsorára. Azóta itt lakunk.

Hogyan tovább

Sokan már tudjátok, de néhányan még nem, hogy akkor most mit is fogok csinálni ebben az évben. A jezsuita noviciátus előtti úgynevezett jelöltségi évben lesz részem; itthon leszek, Magyarországon.

Jezsuita szeretnék lenni

Ugyan októberre ki volt tűzve a diakónusszentelésem, de előreláthatólag nem fognak szentelni, mert szeretnék jezsuita lenni. Ez bizony többeket meglepett.

Akármennyire meglep, nem új keletű ötlet. Isten már több mint két éve mondogatta nekem, csak én nem álltam kötélnek. Nem bíztam abban, hogy ő mondja, hogy azt mondja. De sok-sok imádság és beszélgetés után annyira kititsztult a dolog, hogy rááltam a dologra. Döntöttem hát, s az Úr hívását követve szeretnék jezsuita lenni.

Persze nem minden ilyen egyszerű. Hiszen nem elég, hogy én úgy gondolom, hogy az Úr hív. Meg kell ezt beszélni a Renddel is. Meg kell ismerkednünk egymással és mindenek előtt az Úr akaratával. Aztán kiderül, hogy mi merre hány méter. (Ha kiderül, hogy Ő nem jezsuitának akar, akkor én semmiképpen sem szeretnék az lenni!)

Mi fog most történni?
Szeretném befejezni ezt a tanévet, mert így befejezem a teológiai alapképzést. Aztán elindul a felvételi eljárásom. Meglátjuk. Csak az a fontos, hogy az Úr akarata legyen meg.

Addig a legfontosabb marad az, ami eddig. (S marad mindig.) Az imádság és az Úr útjának keresése. Nap mint nap.

Szívesen elmesélném döntésemet részletesebben is, és azt az örömöt amit után kaptam, de be kell látnom, ez a hely nem a legalkalmasabb erre. Ha valahogy tudunk beszélni személyesen, ezt-azt még szívesen elmesélek. (Ezt-azt, hiszen valamit nem lehet elmesélni.  )

Hogyan tovább?

Többek kérdezték és talán mégtöbbek kíváncsiak arra, hogy mi fog velem történni az elkövetkező időkben. Íme.

 
Ahhoz, hogy jezsuita lehessek nem elég, hogy én tisztán érzem Isten hívását és útmutatását. Kell az is, hogy fölvegyenek a jezsuiták.
 
Először is szeretném befejezni tisztességgel ezt az évet. Hiszen már csak hat vizsgám van és befejezem a teológiai alapképzést. Aztán itt hagyom Rómát.
 
A felvétel során nyolc napos, ignáci lelkigyakorlatot szoktak végezni a jelentkezők. Ha minden jól megy, akkor július második hetében el tudok vonulni Dobogókőre egy ilyen lelkigyakorlatra. Ez igen jót tehet az Istennel való kapcsolatomnak, barátságomnak és a meghozott döntésemet is megerősítheti. (Vagy éppen megmutathatja, hogy mekkorát tévedtem. Ugyan erre nem nagyon számítok. ;) ).
A lelkigyakorlat után kezdődhet meg a tényleges felvételi eljárás. Ebbe tartozik egy orvosi vizsgálat, egy pszichológiai vizsgálat. Majd négy úgynevezett „examinátorral” való beszélgetés.
 
Amennyiben (!) ez kedvező módon alakul, felvesznek jelöltnek. Elkezdődhet a hosszú út a jezsuitává válás felé. A rendes eljárás egy év ismerkedéssel kezdődik. Majd, ha már ismerjük egymást, jöhet a két év noviciátus. Ennek a lényege megismerni és begyakorolni a jezsuita életet. Középpontjában a nagy harmincnapos szent ignáci lelkigyakorlat áll. Jelenleg nincs Magyarországon noviciátus, így könnyen meglehet, hogy – ha odáig eljutok – kiküldenek Olaszországba.
A noviciátus rendesen a három fogadalom letételével végződik (szegénység, engedelmesség, tisztaság). A negyedik fogadalomra, mely a jezsuiták sajátja, másik kilenc-tíz évet kell készülni.
Ezek után jönnek mindenféle évek. Pár év tanulás, pár év „munka” vagy „gyakorlat”. Aztán megint tanulás. Stb. Közben valamikor lesz egy diakónusszentelésem is, és talán majd – ha az Úr is úgy akarja – pappá szentelnek. A szentelésre még legalább öt évet kell várnom.
 
De ennyire ne mennyünk előre, hiszen még fel sem vettek. Ráadásul amit fent leírtam az a rendes képzési menetet jelenti. Viszont előszeretettel szablyák személyre a képzést. Ez véletlenül sem jelenti azt, hogy hamarabb szentelnének, de azt hogy a képzésem – mivel a teológiai alapképzést ez évben remélem befejezem – sokféle módon alakulhat még.
 
Ahogy az Úr jónak látja. Állok elébe. :)

 

Hogyan győzött a jezsuitaság gondolata?

Minden Ádámmal és Évával kezdődött, de hogy ne kelljen annyit, írni inkább csak két évig megyek vissza az időben. Megpróbálom viszonylag részletesen elmesélni, hogy hogyan jutottam idáig. Legalábbis azt, hogy most hogyan látom. Várhatóan az évek során sok minden fog még tisztulni, tisztázódni. Hangsúlyok erre-arra eltolódhatnak. Naplómban visszalapozva így látom a történteket:

Jezsuita szeretnék lenni

Főpásztoromtól kértem, hogy ne szenteljenek föl diakónussá ősszel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára, mert szeretnék belépni a jezsuita rendbe.

Gondolom sokaknak (szinte mindenkinek) hirtelen meglepetés ez a hír. Talán túl hirtelen. Azt feltételezhetnétek, hogy hirtelen jött ötlet. Pedig nem. Már több mint két éve győzköd az Úr.