„kiállítás” témában:

Láthatatlan kiállítás

Életem egyik legjobb kiállításán voltam a múltkor. A kiállításon, ahol vak vezet világtalant. A teljesen sötét bárban vehetsz a vak pultostól igazi pénzért igazi kávét. S mint minden vak, meg is ihatod azt, amit megvettél.

Barátságos kis hely. Fiatalok ülnek a bejáratnál. Megvettem a jegyet és megvártam Ferkót. Az egyik lány bemelegítés képpen megmutatott egy vakoknak készült sakkot, és azt a fizika könyvet amiből a vakok tanulnak. Elég egyszínű. Majd megnéztük a braille-írógépet. Leírtuk - némi küzdelem árán - a saját nevünket. Ferkóval elszörnyedtünk, hogy mivel csak 26 féle karakter létezhet a braille-írásban, ezért minden nyelvnek saját braille-abcje van. S az gáz, mert akkor nem lehet csak úgy belerakni az UTF-8 karakterkészletébe. :(

Ezután jött az igazi kiállítás. Az a bizonyos láthatatlan. Társult hozzánk két másik egyetemista is.

Beléptünk a függönyök mögé, ahol várt már minket Adél. A 22 éves vak lány. Egy kézfogásból és pár szóból kitaláltuk, ki hány éves, és milyen magas. S elindultunk be az erdőbe. Jobbra a fának támasztva ott volt egy kasza, egy gereblye. Majd átsétáltunk a hídon, ahol meglepett minket, hogy belóg pár faág. Madarak csicseregtek, s a patak csobogott. De nem láttunk belőle semmit. Félve lépegettem előre.
Kitapogatva egy ajtót, beléptünk az erdei házikóba. Volt ott minden: kályha, bogrács, asztal, butykos, viharlámpa. Mindent megtaláltunk. Lassan-lassan kitapogatva.
A házból kijutottunk az utcára. Pad, korlát, lámpaoszlop. Leléptünk az utcára. Autó, motor, kerékpár. Építkezés, talicska. Járda. Mindez sötétben.  Rájöttünk - bár nem volt túl meglepő -, hogy egy vak számára a zöldséges sokkal érdekesebb mint egy újságos. (Minden újság egyforma. A fonnyadt répa és a friss saláta közt viszont komoly eltérések vannak.)
Voltunk egy garzon lakásban is. Ott is ott volt minden. Fogas, asztal, telefon, konyha, mosogató, polcok, bödönök, eszközök, fűszerek, tészta. Próbáltál már főzni úgy, hogy nem láttad mit és mivel főzől? Veszélyes lehet.

Az utolsó "terem" volt a csúcspont. A bár. Volt ott nyerőgép, vagy kártya vakoknak. A pultos egy idősebb úr. Vehetsz tőle kávét, kólát, csokit. Ha van fém pénzed. Pillanatok alatt leszámolja. Ha kéred megmondja az időt. Te sem látsz, ő sem lát. Mégis ő jár biztos lábbal a pult körül.

Kis túránk során végig Adél segített minket. S közben kérdezhettünk tőle akármit. Milyen az élete egy vaknak, vagy inkább világtalannal. (Gyorsan fejbe vert minket, hogy vak, nem világtalan.) Viccelődtünk, jó buli volt. Kiértünk a világosra és kiderült, hogy fél óra késésben vagyok. Elrohantam…

A kiállítás még nyitva van június 15-ig. A www.lathatatlan.hu oldalon lehet helyet foglalni, hogy biztosan beengedjenek. Nagyon-nagyon jó. Nem írtam le mindent, és nem lehet leírni mindent. Amikor vak vezet világtalant.