„noviciátus” témában:

A novíciátus felé

Hetven nap múlva eltűnök a világból. Marad Isten és a többi novícius.

A jezsuita képzés két év elvonulással kezdődik. Két évre mindent hátra hagyunk, hogy mindentől szabadon imádkozhassuk át életünket és feladatunkat. Kis közösség leszünk fenn a hegyen.
Ma találkoztunk a leendő elöljárónkkal és végre megtudtunk minden fontos részletet. Szeptember 20-án megkezdjük a noviciátus Dobogókőn. Két évre hátrahagyok mindent. Mindent. Tárgyakat, eszközöket, virtuális világot, közösségeket, embereket, beszélgetéseket. Mindent. Uff. Ma elkezdődött a készület bennem. Búcsúzás sok mindentől. Nehéz, furcsa, szokatlan, izgalmas, rémisztő, csalogató, hívogató, erőt adó. Zúg és kattog, húz és visszatart. Végre nem csak ímmel-ámmal megyek előre, hanem itt az alkalom, hogy egészen fejest ugorhassak Istenbe.
A nyárból már nincs semmi önmagában. Mindent a csomagolás hat át. Szeptemberre összeáll egy jó nagy hátizsák, benne ruha és egy szentírás. Mi kellhet még?

Egy komoly dolog vár még rám addig. Egy utolsó nagy tett, egy utolsó felvonás, egy utolsó nagy próba, az utolsó nagy készület. Elkerékpározom majd Dániába. Nem a Dánia számít. Nem is a kerékpár. Hanem az „el”.

Két nagy utazás következik. Életem két nagy utazása. Csakis Istennel. Izgulok. Félek. Vonz. Várom.

Ebből sem lesz Genova

Mégsem kell Genovába mennem jezsuita noviciátusba. Ma hivatalosan megerősítették a generális atya döntését, miszerint ősztől újra lesz noviciátus Magyarországon, fönn Dobogókőn. Én is ott leszek. Két évig.