„regnum” témában:

Regnumi búcsúbeszéd

Oly rég óta vártuk, íme itt van. Én meg pont most megyek el.

Regnum nagytábor

1991\, 2001, 2011. Egy sorozat harmadik tagja? Annál sokkal több.

Regnum Majális előkészületek

Éjfél van. Hideg van. Itt ülök egy hálózsákban a színpadon, ahol holnap a dobos lesz. A rét szélén már állnak a sátrak. Viszont nincs itt áram és az útjelző táblák sincsenek a helyükön. Már csak kilenc óra és kezdődik a Regnum Majális.A mormoták vál

laltak sátorállítást. Felállítottunk négy katonai- és tizenakárhány sörsátrat. Inkább csak ők állították én csak segítettem.

Az iskolában szünet volt, így már délre kijöhettem volna a helyszínre, de én sokáig aludtam, majd összecsaptam egy honlapot a hétfői Karizmák Ünnepére. Kettő után sikerült elindulnom. A tábori hátizsákomat is telitöltöttem, úgy ültem fel a kerékpárra. Ez nem volt egy kellemes ötlet: országúti kerékpáron hatalmas táskával kerekezni elég kényelmetlen. Megszenvedtem az utat, de 70 perc alatt feljutottam ide, Nagykovácsiba.

A munkából sorra érkező mormoták sátrakat állítottak sorban egymás után. A csíkos mókusok és Apol üres tejes dobozokat csomagoltak. Bátyám rudakat festett. Még jó páran jöttek-mentek, hoztak-vittek, fúrtak-faragtak, szereltek és nézelődtek. Addig folyt a munka, amíg teljesen be nem sötétedett. Egyetlen fejlámpa fényénél még felállítottunk egy hatalmas sátrat, majd szinte mindenki hazatért.

Hárman maradtunk. A két főszervező (Berci és Bence) és én. Elmúl éjfél. Hajnalban kelünk.

A színpadon ülök a dobos helyén. Felettem az éjszakára alacsonyra engedett sátor. Mellettem az új kerékpárom, a fotófelszerelésem; minden ami a holnapi munkához kell. Körülöttem festékszórók, rengeteg doboz, szerszám és csoki maradék. Kemény munka vár még ránk.

Kilenc óra és kezdődik a Regnum Majális és tart holnap éjfélig. Gyere el, mert a hűvös ellenére jó lesz. Tényleg.

Decnyolc

A Regnum főünnepére; december nyolcadikára (Szűz Mária szeplőtelen fogantatása) évek óta nem tudtam elmenni. Pedig egyesek szerint „regnumi az, aki ottvan mindig decnyolcon”. Jó-jó, nem rám gondolt. Én kivétel vagyok.

Olyan volt ez az ünnep is mint az egész Regnum. Van még mit csiszolni rajta. Sőt, talán csákánnyal kellene erről-arról nekiesni. Én így is nagyon szeretem. Sokat voltam már távol a Regnumtól és nem sok mindent csináltam érte. A vérem mégis regnumi. Az is marad mindig.

Az ünnepen ott volt nagyon sok ember. De hol maradt még az a rengeteg? Nekik nem jelent semmit a közösség, a közös ünnep, vagy Mária? Ott volt viszont százvalamennyi regnumi, akik hosszabb-rövidebb felkészülés után most tettek fogadalmat. Százvalamennyi. (Kár, hogy nem volt annyi gyertya.) Persze a liturgiához sincs köze a Regnumnak. (De legalább nem szándékosan „eretnekek” mint a jezsuiták, hanem egyszerűen csak buták.)

Szentmise. Prédikáció. Fogadalomtétel. Sok-sok ember, sőt: ismerős.

Az ünnep után én az atyákkal mentem el eszegetni, beszélgetni. Nem beszélhettem szinte senkivel. De egy ünnep nem is azért van, hogy mindenkivel letudjam a következő évre a beszélgetést. Messziről köszöntünk egymásnak, és sokakkal megbeszéltem, hogy akkor tényleg elmegyek hozzájuk egy ebédre. Nem az ebéd a lényeg. Hanem az a hozzájuk.

Gyere velem. Te harangokat öntesz, én ikont festek. […] Ünnepet szerezték az embereknek. (Andrej Rubljov)