„szentelés” témában:

Diakónusszentelés

A Jézus Társasága (Jezsuita Rend) Magyarországi Rendtartománya szeretettel hívja Elek László SJ diakónusszentelésére. A szentelést dr. Erdő Péter bíboros, prímás végzi 2018. május 12-én, szombaton a 15 órakor kezdődő szentmisén. Helyszín: Jézus Szíve Templom, 1085 Mária u. 25. Szeretettel hívjuk és várjuk a szentelést követő szeretetvendégségre is!

Kereszt és virrasztás

Te is el akarsz hagyni engem? - szólt Jézus hangja a szeminárium kápolnájában. A leendő diakónusok a kereszttel néztek szembe. Nem mondta senki, hogy könnyű lesz majd diakónusnak. Nem biztatták őket, hogy „meg tudjátok csinálni”. Jézus is belehalt az önátadásba.

Tizennégyen készültek a Római Nagyszemináriumban a diakónusszentelésre. Három évig én is velük készültem. A szentelés előtti estén mindig virrasztás van a szemináriumban. A kápolnánk megtelt a szentelendők rokonaival és barátaival. Közös készület volt, a Szentlélek segítségül hívása, hogy teljesen átadhassák magukat Isten és az emberek szolgálatára.

Péter visszaemlékezését jelenítették meg az ötödévesek. „Te is el akarsz menni?” Vívódott Szent Péter is eleget. Ki ez akinek a szeme így megigéz, akinek a hangja ilyen ellenállhatatlan? „És ti mit mondtok, ki vagyok?” A várt Messiás, aki kereszten végezte. „Ti is el akartok menni?” - szólt újra és újra Krisztus kérdése.

Isten hívására igent mondani nem könnyű.

A leendő diakónusok Istent hívták segítségül, mert tudják jól, saját erejükben nem bízhatnak. Nem holmi világi dicsőségre pályáznak. A kereszt áll a szemük előtt. A rektortól a virrasztás végén kaptak egy-egy keresztet, hogy el ne feledjék kit követnek: a hatalmas Isten fiát, aki kiüresítette önmagát; picinyke porszem lett és meghalt a kereszten. Értünk.

Szentelési mottóul is ezt választották: „Mert a kereszt igéje nekünk Isten ereje.” (1 Kor 1,18ae)

 

 

 

28 új római egyházmegyés pap

Vasárnap (április huszonhetedikén) Róma püspöke, XVI. Benedek pápa huszonkilenc diakónust szentelt pappá a Szent Péter bazilikában. Huszonnyolcukat a Római Egyházmegye számára szentelték, bár köztük ha tízen voltak római származásúak. (Tízen pedig még csak nem is olaszok.) A huszonkilencedik újmisés iraki származású iraki pap. Tizenhárom szentelt a Római Nagyszemináriumból került ki.

 
A mi római egyházmegyés diakónusainkat szentelték. Ott volt tehát az egész szeminárium a Szent Péter bazilikában. Együtt ünnepeltünk.
 
Nem szeretem a pápai miséket. Nehéz imádkoznom. Mindenütt biztonságiak és rendezők mászkálnak, és itt-ott vitatkoznak az emberekkel. (Turistákkal? Hívőkkel?) Miután ötször megállítottak minket, eljutottunk a helyünkre. Persze látni nem lehetett sokat onnan. A kórus tagjait felzavarták az egyházmegyei kórus mellé. Onnan legalább láttunk valamit. Viszont nem szeretek úgy énekelni négy szólamban egy misén, hogy nincsen kottám, nem próbáltunk, és azt sem tudjuk, mit fogunk énekelni. De ez (is) minden évben pont ugyanígy van. Számomra további súlyos zavaró tényező a fotósok léte. A hivatalos pápai fotósok, akik az elmúlt évben több millió forint értékben fejlesztették a felszerelésüket, de a minőségen még lehetne mit csiszolni. A rosszabb, hogy mindenki más is fotózik. A hívők serege feláll és előre furakodva fényképezik. Akkor a rendezők odamennek és a helyükre zavarják őket. Tíz perc múlva kezdődik elölről. Minden harmadik papnál is van fényképezőgép.
A szentbeszéd után tapsolnak. A kézrátétel alatt nincsen ének, s így hallatszik a nép folyamatos morajlása. A végén mindenki verekedve siet ki. (Azért, hogy időben kiérjenek a térre, az Úr Angyala imádságra. Pedig tudhatnák, hogy a pápa vezeti, aki még nem hagyta el a bazilikát.)
 
Tehát nehéz nekem imádkoznom ilyenkor. De néha sikerül. Mikor huszonkilencen ott feküdtek a Szent Péter padlóján. Szólt a Minden szentek litániája. A földön élő Egyház (pápával, papokkal, hívekkel) együtt hívta sorra a szenteket, s így a szenteléskor ott volt tanúnak az elő Egyház apraja nagyja.
 
S egyszer majd, ha az Úr is jónak látja, én is ott leszek kis porszemként egy templom padlóján. S körülöttem összegyűlik majd az égi és a földi Egyház, hogy együtt legyenek tanúi annak, mikor Isten a Szentlélek által felken az Ő szolgálatára.
 
Újabb huszonkilenc pap, akik lelkesen mennek, hogy az Urat dicsőségéért s az emberek üdvösségéért éljenek. Jó-jó, van köztük pár fura figura. Jó-jó, nem tökéletesek és korántsem szentek. De a Szentlélek mindennél hatalmasabb. Hiába minden emberi gyengeség. A szentmisében jelenvalóvá válik Krisztus egyetlen és megismételhetetlen áldozata. Amikor a feloldozás szavait mondja, akkor a Szentlélek működik, nem az ember.
 
 
 
A szentelés után szétszóródtunk. Mindegyikük máshol, másokkal, más módon ünnepelt. Valamikor délután mindegyikük bemutatta élete első szentmiséjét. Mindenütt ünnep volt Rómában.
Ma itt lesznek a mieink, mind a tizenhárman. Egyetlen közös szentmisében adnak hálát a szemináriumi évekért, a szentelésért a barátoknak, kispapoknak, elöljáróknak, de legfőképpen az Úrnak. Mégiscsak ő találta ki ezt az egészet.
 

 

Jezsuita szeretnék lenni

Főpásztoromtól kértem, hogy ne szenteljenek föl diakónussá ősszel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára, mert szeretnék belépni a jezsuita rendbe.

Gondolom sokaknak (szinte mindenkinek) hirtelen meglepetés ez a hír. Talán túl hirtelen. Azt feltételezhetnétek, hogy hirtelen jött ötlet. Pedig nem. Már több mint két éve győzköd az Úr.

Elmentek

Tegnap ketten hagyták itt a szemináriumot. Tavaly júniustól máig vagy 15-en mentek el. Több mint 10%. Egy-egy évfolyamban legalább 40%-os a lemorzsolódás a szemináriumi hat év alatt. Baj ez, vagy ennek így kell lennie?

A nagy készületben

Minden bizonnyal az év legnehezebb hetébe kezdtünk bele. Ráadásul a hétvége már jól megalapozota a káoszt. Szombaton diakónuszentelés volt minálunk. Vasárnap Clericus Cup. Közben már pénteken megkezdődött a Fiducia kilencede. Pénteken jön vecsernyére a pápa. Szombatra meghívtuk mind az 1050 exalunnónkat. Egyébként pedig vizsgaidőszak van.

A diakónuszentelésemről

Igen nagy valószínűséggel a Seminario Romano növendékeinek diakónusszentelése 2008 október 25-én, szombaton lesz a lateráni bazilikában, itt Rómában.
Amennyiben Isten is úgy akarja, engem is diakónussá szentelnek majd.
Már így előre is szeretettel hívok mindenkit. :)

Diakónusszentelés

Szombaton nagy ünnep volt itt a szemináriumban. 18 hatodéves kispapot diakónussá szentelt Ruini bíboros a lateráni bazilikában. Én - mint mindig - fényképeztem.

Dániában voltam egy szentelésen és újmisén

Ez nem volt semmi.
Talán majd még írok róla.