Elek László

Elek László vagyok ...

Célom egy mondatban ennyi: Istent vinni az embereknek.
Ehhez persze igyekszem Vele igazán jó barátságban lenni, igyekszem egészen áttetszőnek lenni.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lennék ember. Én én vagyok és nem valaki más. A saját kezemet szeretném adni Istennek, hogy arra használhassa amire akarja. Attól még az az én kezem marad.

Vagyok vagy 23 éves, tudom nem sok. Ha az Isten úgy akarja, leszek még több is. Igen fontos helyet foglal el az életemben a Regnum Marianum, s annak minden kisközössége. A nyári közösségi táborok. Természet nélkül nem élnék meg. Táborok, kirándulások, túrák, séták ott ahol az ember még nem rontott el mindent. No, meg a művészet is fontos. A világ csak azért is szép. S sok dolgot nem lehet könnyen elmondani. Ezeken próbál segíteni a művészet.

Az utóbbi években rákaptam a fényképezésre. Itt az oldalon is van pár belőle. Mi a célom vele? Nem mindig tudom pontosan. Egy részével a célom megmutatni, hogy az Isten alkotta világ csak azért is szép és jó. Egy része csak emlékeket kíván állítani gyanús eseményeknek. A többin még majd elgondolkodom. De ha van valami ami nem szolgálja valamilyen úton-módon a fent említett célt, akkor nem ér semmit.

Zenélek is. Néha már-már múlt időben. Sok-sok éve kezdtem furulyázni. Szoprán, alt, tenor furulya jöhet egymás után. Még a basszust is kipróbáltam. Egyszer, Molnár C. Pál emlékkiállításán egy órás furulya koncertet adtunk. Volt ott minden: reneszánsztól Brittenig és a ragtimeig. Aztán oboázni is tanultam. Az ám a hangszer. Sajnos szinte soha sincs kivel zenélni mostanában, pedig akkor kezd igazán zene lenni, amikor együtt játszunk. Gitározom is egy kicsit és volt a kezemben már kaval, népi furulya, tilinkó és perui quena is, de ezekhez nem igazán értek.