2018. május 12-én a Jézus Szíve jezsuita templomban dr. Erdő Péter bíboros prímás diakónussá szentel.
Részletek: Virrasztás (fb), Meghívó (fb)

Főpásztoromtól kértem, hogy ne szenteljenek föl diakónussá ősszel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára, mert szeretnék belépni a jezsuita rendbe.

Gondolom sokaknak (szinte mindenkinek) hirtelen meglepetés ez a hír. Talán túl hirtelen. Azt feltételezhetnétek, hogy hirtelen jött ötlet. Pedig nem. Már több mint két éve győzköd az Úr.

Az utóbbi időben kikapcsoltam mindent. Szobámban egész nap csönd van. A csöndben lehet fürkészni az Urat. Vagy a szobámban, vagy még inkább a kápolnánkban.

Először két éve egy szentségimádáson kapott el az a gondolat, hogy lehet, hogy jezsuitává kellene lennem. Meglepően erősen támadt rám, de én jó mélyre elpakoltam. Mondván, a járt utat holmi hirtelen jött képzelgés miatt, ugyan el nem hagyom.

De azóta nem hagy békén az Úr. A hétköznapok zajában és rohanásában (legyen az otthon vagy a szemináriumban) az Úr ilyen furcsa üzenetei hamar elvesznek. Időnként mégis belémnyilallt. Később is volt, hogy egy csöndes lelkinapot lezáró hosszú szentségimádáson szólt, hogy nem lenne kedvem inkább egy ilyen útra? És én azt mondtam, jól hangzik, csak hát az akkora változás lenne az életemben. És különben sem ismerem őket.

Erre föl megismerkedtem jezsuitákkal. Olvastam róluk, hosszasan beszélgettem velük róluk és rólam. Az élet néha elég keményre sikerült itt a Nagyszemináriumban. S ilyenkor néha a túlélésért küzdöttem, s elfelejtettem e kérdésen gondolkodni, imádkozni.

Aztán eljött ez az év. Nekiálltam utánajárni, hogy hányadán állnak a dolgok. Imádság, beszélgetés, ima, töprengés. Döntöttem, de mégsem. Majdnem teljesen biztosan megtaláltam az Úr hangját, de túl nehéz volt azon menni. Hiába, nehéz a váltás. Most már ez az ötödik évem szemináriumban. Harmadik évem Rómában. Itt lehet hagyni az egészet? A diakónusszentelésig olyan sima lenne az út. Ezért kibúvókat kerestem. Azt mondta, hogy ha nem tudom magamnak egészen egészen biztosan bebizonyítani, hogy arra hív az Úr, akkor maradok a kitaposott ösvényen. De mikor lehet egy könyörtelenül logikus és számító agynak száz százalékosan bebizonyítani Isten hívását?

Már csak egy ici-pici lökés hiányzott. S az is meglett. Egy ismerősöm mesélt arról, hogy a Főnököm Fia, hogyan kérte meg a kezét. Hatalmas örömmel mesélte. Adott egy könyvet is. Ezen a kettőn keresztül végül Isten kiütött.

Megpördült a világ, s Igent mondtam végre a hívásra. S ezzel megváltozott minden. Azóta röpködök abban az örömben, amit az Úr ajándékozott nekem. Hiába bolondok az olaszok, nem zavarnak. Minden könnyebb. Eddig is volt íze az imának, de nem így. A csütörtök estei befejező imaórát hiába énekeltük szörnyen, ahogy szoktuk, majdnem könnybe lábadt a szemem azoktól a soroktól, úgy szóltak a szívemből. (De tényleg!) A napi evangélium még az este is a fejemben jár. Minden nap oboázom. Stb. Stb. Stb.

Most akkor mi lesz? Meglátjuk.

Vagyok én és van a Rend. Meg kell ismerkednünk egymással, s aztán közösen meg kell ismernünk az Úr akaratát, hogy biztosan azon járjunk. Aztán jön a felvételi. Ha ott minden jól megy, akkor egy jelöltségi év, utána noviciátus, fogadalom, stb., stb. Hosszú éveken át. De mit nekem pár év? Fiatal vagyok még.

Ha az Úr útján sikerül járnom, akkor minden mindegy. Csak az számít.

Ha nem volt elég részletes (meggyőző) a beszámolóm, akkor jöjjön egy kis „ajánlott irodalom”:

93980

8 comments

Default avatar
Anonymous
2008, április 4 - 12:25

Hát Laci, elsőre nagyon megijedtem, mert az íméled tárgyának olvasásakor másra gondoltam. Jó, hogy ilyen részletesen leírtál mindent, öröm volt olvasni! Amúgy viszont csak azt tudom mondani, hogy HAJRÁ!
bence

Default avatar
Anonymous
2008, április 4 - 14:52

Laci, én is végigolvastam az egészet, de nem derült ki számomra: miért pont jezsuita? Azt értem, hogy azért, mert úgy érzed, az a neked való. De miért az? Nincs kedved majd kifejteni?
A másik, hogy akkor voltál 5-30 napos lelkigyakorlaton? Vagy jön anélkül is minden magától?
(Eszembe jut gimnazista korom egyik lelkigyakorlata. A velünk levő kispap mesélte, hogy ismerősei újra és újra megkérdezik, hogy miért szeretne szerzetespap lenni. És ő mindig igyekezett aktuális és nem-sablon választ adni, hogy miért. Ezért merem hát feltenni a kérdést. )

berty

Default avatar
borazslo
2008, április 4 - 20:44

Miért nekem való? No majd kifejtem. Itt túl kevés a hely. Ezt is meg akartam írni tegnap, de erre már nem futotta az erőmből. Inkább átnéztem a kápolnába (pont éjszakai szentségimádás volt), s aztán aludtam három és fél órát.

Egyenlőre nem voltam 5-30 napos lelkigyakorlaton. Személyesen vezetette hasonlón már igen. Ami késik nem múlik. ;)

Default avatar
Anonymous
2008, április 4 - 15:21

Szia Laci!

Bar nem beszeltünk vagy 5 eve, es igy nincs is nagyon jogom velemenyt formalni: volt osztälytärsadkent es az alapjän, amit leirtal (mas fogodzo pontom nincs (!!)): messzemenökig tämogatom az "ötletet".
"Hajrä"!

Üdvözlettel:
Koväcs Misi

(P.s.: en peldaul most kezdem el szeptemberben az olasz szakot, az angol-töri diploma közeleben, de ezt persze össze sem lehet hasonlitani a Te helyzeteddel)

Default avatar
Anonymous
2008, április 5 - 00:25

Kedves Laci!

Csak azért írok, hogy tudd, még valaki gondol Rád, és örül Veled.

Virág

Default avatar
Anonymous
2008, április 5 - 21:51

Kedves Laci!

Nagy örömmel olvastam a döntésedről. Köszönöm, hogy részletesen is leírtad a hátteret.
A blog is tetszik!

Sok kegyelmet, és kitartást az örömben!

Kristóf
<><

ps.: Nekem is van jó hírem: idén nyáron Rékával belépünk a házasság rendjébe. Júl.26, Kővágóörs 16.00. Ha épp hazanézel, örülnék ha eljönnél.

Default avatar
Anonymous
2008, április 6 - 10:12

Kívánok sok erőt, kegyelmet, Isten áldását a szent hivatásodhoz!
Lukács Józsi

Default avatar
Anonymous
2008, április 6 - 10:57

Kedves Laci!

Köszönöm, hogy megírtad!
"Örömöm Krisztus adta nekem, akárhová megyek, kell hogy vigyem"- hát ez a Jenő sor jutott eszembe...
Így a hivatások vasárnapja felé közeledve érdekes együtt látni tanúságtételeteket (éeeee...még szerencse, hogy azért van magánhangzónk az e betűn kívül is...): Máriuszét és a Tiédet. Egész más helyzet, és mindkettő mögött az élő, örök Isten látszik...
Az örömöt, amiről írtál, ismerem, de azt hittem, ez ilyen tartós csak odaát lehet...
Imával, üdv:
CS.Gábor, Egom

Új hozzászólás beküldése

Plain text

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <b><i><em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.