 |
 |
 |
 |
 |
Ez az indulás napja. Bús, de szép nap.
Erre a napra nem mondhatjuk, hogy fárasztó volt.
Fáradtak voltunk már reggel is, és éhesek.
És lõn este és reggel, a hetedik nap. Ez volt a leghosszabb napunk. Bár reggel még senki sem sejtette.
A Naskalaton ébredtünk. Ki ver a hideg a Naskalat hallatán, még mindig. Akkor még nem tudtuk, de én egy ici-picit sejtettem, hogy a legizgalmasabb napunk elé nézünk. (Azt hiszem bátran nevezhetem a legizgalmasabbnak.) Megtudtuk, hogy a Naskalaton hamisak a kutyák, de még hogy!
András bácsi még figyelmeztetett, hogy a Naskalaton hamisak a kutyák.
Szép volt a reggel, mint mindig a hegyek között. Sütött a nap. Reggel a kiadós, végre minõségi reggeli után tovább indultunk.
András bácsi még figyelmeztetett, hogy a Naskalaton hamisak a kutyák. Elmagyarázta, hogy ezek \'csak\' a nyájat védik. Ne hagyjuk mögénk kerülni õket. Legyen nálunk egy kis kenyér darab. Legyünk kedvesek velük és akkor nem lesz semmi baj. Meg kell hagyni kicsit izgultam. Még csak kicsit. De mentünk tovább. Lelkesen.
Szép reggelre ébredtünk. A férgekkel teli, gyönyörû forrásban fürödtünk és indultunk tovább.
Csomortánon ébredtünk. Bácsink reggel látta, hogy minden rendben van, így nem mindjárt kedvesebb volt.
Meghívott minket legközelebbre is. Mi meg - jobb híján - adtunk neki némi pénzt. A borítékra azért rajzoltunk neki virágot.
Fel sem tûnt, hogy ez már a második nap. Beleúsztunk a napba. Gyönyörû völgyben ért minket a reggel, miközben a vonatunk tisztes tempóban haladt.
Egy óra késéssel, reggel hétre megérkeztünk Csíkszeredára. Elõtte a román kalauz még elkérte a jegyünket, mi meg jóhiszemûen odaadtuk neki. Felvidult az öreg. Ha 15-én jöttünk volna haza, akkor ingyen utaztunk volna... Álmosan éhesen neki indultunk az aszfaltnak. A csíksomlyói templomnál reggeliztünk. Én már akkor fáradt voltam.
|
|
|
|
|