![]() |
||
Hetven nap múlva eltűnök a világból. Marad Isten és a többi novícius.
Olyanok vagyunk a magyar társadalomban, mint az elveszett jezsuiták Kínában. Vagy inkább olyanoknak kéne lennünk: olyan felkészülteknek.
Ma kaptam meg a levelet: felvettek a Jézus Társaságába. Fordulópont. Megjegyzendő pont. Persze nem változtat ez semmin. Holnap munka.
„Ma kihirdettem a határidőt: 2040-ig kell a magyar nemzetet a társadalmi és morális válságból kihozni. Ez nem jó jeleket jelentsen, hanem eredményt. Lehet csatlakozni a mozgalomhoz.” aftermodern
"A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A jubileum örömével hívjuk és várjuknyílt napunkra azokat a fiatalokat, akikben ott motoszkál az érdeklődés, kíváncsiság: hogyan imádkoznak, mivel foglalkoznak, és mit akarnak a mai jezsuiták? Közös imádságra, töltekezésre és találkozásra hívunk."
Sokan már tudjátok, de néhányan még nem, hogy akkor most mit is fogok csinálni ebben az évben.
A jezsuita noviciátus előtti úgynevezett jelöltségi évben lesz részem; itthon leszek, Magyarországon.
Ugyan októberre ki volt tűzve a diakónusszentelésem, de előreláthatólag nem fognak szentelni, mert szeretnék jezsuita lenni. Ez bizony többeket meglepett.
Minden Ádámmal és Évával kezdődött, de hogy ne kelljen annyit, írni inkább csak két évig megyek vissza az időben. Megpróbálom viszonylag részletesen elmesélni, hogy hogyan jutottam idáig. Legalábbis azt, hogy most hogyan látom. Várhatóan az évek során sok minden fog még tisztulni, tisztázódni. Hangsúlyok erre-arra eltolódhatnak. Naplómban visszalapozva így látom a történteket:
Főpásztoromtól kértem, hogy ne szenteljenek föl diakónussá ősszel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára, mert szeretnék belépni a jezsuita rendbe.
Tegnap ketten hagyták itt a szemináriumot. Tavaly júniustól máig vagy 15-en mentek el.
Több mint 10%.
Legalább Egy-egy évfolyamban legalább 40%-os a lemorzsolódás a szemináriumi hat év alatt.
Baj ez, vagy ennek így kell lennie?