Tíz éve, hogy elhagytam Rómát. Tíz éve, hogy egy kápolnában kimondtam, ami már rég evidens volt. Tíz éve, hogy a végtelen boldogságom mellett megismerkedtem a jezsuita rendem sötét árnyaival is.
Az elmúlt tíz évbe, csak rövid pillanatokra térhettem vissza oda, ahol annyi minden született. Akit a Seminario Romanoban szentelnek az örökké a szeminárium tagja marad: küldik a híreket, hívják az ünnepekre, számon tartják az évfordulóikat. Engem nem szenteltek. Énrám az intézmény nem emlékszik.

Fájt a szívem Rómában. Nem az elmaradt szentelésem miatt, hanem az otthagyott banda miatt.

http://www.seminarioromano.it
A várva várt pillanat. Még kicsit döcög, de sok-sok küzdelem után végre elérhető a Pápai Római Nagyszeminárium (Pontificio Seminario Romano Maggiore), vagyis a szemináriumom új honlapja!!
Volt vele némi küzdelem. Nem csak a számítógépeket kellett leküzdeni, hanem az elöljáróinkkal is sokat kellett egyeztetni. Mégsem mindegy, hogy a pápai szeminárium honlapjár mi kerül ki. Ma ebéd után újra végig bogarászta a rektorunk az egész honlapot és végül rábólintott. (Bár vannak még hibái és hiányosságai.)
A szívem nagyon újjong.