(Ez sajnos egy máig (2009.01.27.) befejezetlen beszámoló, de most közzéteszem, így ahogy van.) Gornja Stubica megbecsüli fiatal papjait. Közel 2500 ember kísérte az újsmisés papot a házától föl a templomig. A háróm órás mise után ez egész vendégsereget meghívták egy ebédre, de nem ám műanyag tányérokban kínálták a húsokat. Az ünnep az estébe nyúlt.

Rómában összeismerkedtem nagyon jófej horvát kispapokkal is. Közülük Skrin Hren Dubravko-t felszentelték pár hete. Ott voltam az újmiséjén. Zágrábig vonatoztam, onnan kocsival vittek fel Gornja Stubicába, ahol már vártak ebéddel több olasszal együtt. Az újmise másnap reggel volt. Addig nagyokat ettünk, beszélgettünk. Ott voltam a szabadtéri oltár ácsolásánál is, mivel háti fotósnak kért föl Dubravko.

Az újmise az amiről igazán írni szeretnék. No meg az után következő ünnepség. Más világ az ott. Az olaszok folyton vidámak, de valahogy mintha üres vidámság lenne. a horvátok nem ünnepelnek mindig, de ha ünnepelnek akkor zeng belé a fél falu.

Reggel kilenckor már gyülekezett a falu a Dubravko ház kapujába. Jöttek az ismerős atyák is, sok-sok ministráns, a falusi fúvós zenekar, stb. stb. Majd megkezdődött az ünnep. Dubravko, már misére felöltözve, kilépett a házból. Köszöntötte őt a falu. Mondtak neki verset kisgyerekek, jó tanáccsal látta el őt egy idős néni is. Közben szólt a zenekar. Majd indulás előtt áldást kért a szüleitől. A szülői áldás után elindult a menet fel a templomhoz. Legelől ment a kereszt. A keresztet követve vitték a zászlókat. Szent György zászlaját, a falu zászlaját, horvát szászlót és még párat, amit nem ismertem fel. Utánuk jöttek a minsitránsok, apácák, a felajánlásra az adományokat vivő emberek, a népi ruhába öltözöttek, valami helyi egyenruhás alakulat, a fúvószenekar. És ez még csak a menet eleje volt. Következett a hívők végeláthatatlan sora. 2500 ember. Idős és fiatal. Tengernyi nép. A legeslegvégén a hívők serege után az újmisés pap. Addig énekeltek míg mindenki fel nem ért a templom oldalába állított szabadtéri oltárhoz.