Eső

Esett az eső. Van, hogy nem lehet semmit tenni; el kell ázni. Mivel nem volt választásom, örültem neki. Az alsógatyámból is facsartam a vizet.

Pár hete történt. Egy szombat reggel a csoportommal elmentünk lelkifélnapra. Havonta csinálunk ilyet. A közeli passzionista rendházat látogattuk meg. Egyik kis kápolnájában tartottuk a szokásos két óra szentségimádást. Az egyik spirituálisunk készített négy oldal elmélkedni valót is. Mikor végeztünk összeültünk és ki-ki elmondta, hogy “mire jutott”, miről elmélkedett, mit “mondott” Isten. Jó volt.
S akkor hazaindultunk. Kiléptünk a kapun és láttuk, hogy esik. Reggel felhős volt az ég, de erre nem számítottunk. Hatfős kis csapatunknak volt két kis esernyője. Nem várhattuk meg míg elvonul a zápor, mert már így is késésben voltunk. Vissza kellett érnünk ebédre a szemináriumba. Menni kellett. Nem várhattunk buszra sem, mert a zsákutcába kevés busz jár. Menni kellett.
A két esernyőcske alábújtak a félősebbek, illetve a megfázásból épp lábadozók. Maradtunk ketten. A szárd (Szardíniáról való) kispap a gitárt emelte fejem felé. Nálam csak fényképezőgép volt. Azt mégsem emelhettem a magasba. El kellett áznom. A gépet belerejtettem egy nylon zacskóba, azt a táskámban, azt pedig az esernyők alá. Nem kellett már semmit sem féltenem, nyúgodtan elázhattam.
S eláztam. Szakadt az eső. Mit volt mit tenni, élveztem. Rég örültem ennyire egy esőnek. 20 perc esőben nem árthat meg, ha utána van hol átöltöznem. Ömlött a víz az égből. Ugráltam örömömben. Szinte táncraperdültem. Kitártam a kezeimet és forogtam az zuhany alatt. Felnéztem az égre és magamba szívtam a zápor friss és vizes levegőjét. Pár perc múlva el kezdett csöpögni a víz a hajamról az arcomra, az orromról le a földre. Örömöm határtalan volt. Már-már hangosan énekeltem. Az is dobott a helyzeten, hogy a szárd kispap sem kedvtelenedett el. Megunta a magasba tartani a gitárt (aminek vízhatlan tokja volt), és ő is elkezdte élvezni a vizet. Ploccs, bele a pocsojába. Friss pocsoja, nem árthat már. Közösen nevettünk azon, hogy az emberek összehúzzák magukat az esernyőik alatt, és reszketnek. Mi szabadon kihúzhattuk magunkat és élvezhettük Isten adományát.
A téren találkoztunk egy másik kis csoporttal is. Ők a busztól fejvesztve futottak a szemináriumig. Remélték, hogy megússzák átöltözés nélkül. Mi ketten nem rettegtünk már a víztől. Élveztük, ahogy a nadrágunkból csurgott a víz. Rég voltam ilyen vidám.

A szemináriumban aztán gyorsan megtörülköztünk és átöltöztünk. Nem fáztunk meg. Sőt a friss hűvös zuhany nagyon jót tett, egészen felfrissített.