Tegnap (2008.08.11.) a BKV megpróbálta a lehetetlent: utasokat szállítani Hűvösvölgy és a Moszkva tér között. Ez normális körülmények között nem okozna különösebb problémát. Ám épp most újítják fel a villamospályát, így csak az 56-os busz közlekedik. Viszont még nem fejezték be a csatornázást az amúgy is igen tőlterhelt útvonalon. Ráadásul tegnap baleset történt a Hűvösvölgy úton.

Tegnap déután elindultam a városba, bár nem lett volna sürgős. A 257-esen jutott eszembe, hogy mehetnék kerékpárral is a Moszkva térre. Gyorsabb lett volna, de akkor nem született volna meg ez a cikk.

Hűvösvölgyben épp rohant a vezető a buszhoz. Felpattantam és indult. Még meghallottam amint valaki mondta, hogy mindenki szálljon fel, mert nem lehet tudni mikor megy leközelebb busz a Moszkva tér felé. A busz elindult, de nem fordult jobbra , amerre mindig ment, hanem balra indultunk el. Öt óra volt. Hát, itt meg mi történt?

Az ideges félmondatokból összeállt a kép.
Valamikor háromnegyed öt felé baleset történt a Hűvösvölgyi úton. A 3-4 percenként induló buszok sorra belefutottak a dugóba, majd értesítették a központot, hogy baj van. Hűvösvölgyben csak két csuklós ötvenhatos maradt. Felmerült, hogy el sem indítják ezeket, hiszen a következő órában nem volt valószínű, hogy lejuthatnak a Moszkva térre. Inkább várnak egy órát fenn, s ha elmúlik a káosz, elindulnak. Igazából, nem nagyon lehetett ennél jobb ötletük.
Ám ötkor megpróbálták a lehetetlent. A két megmaradt buszra felzsúfolódott az utazni vágyó közönség. Elindultunk, de nem rohantunk a biztos végzet felé, hanem az BKV egyik zavar elhátító autójának vezetésével elindultunk, hogy megkerüljük a balesetet. Ezért indultunk balra Hűvösvölgy felé. A Nagyrét sarkánál nekiindultunk a Budakeszire átvezető kacskaringós útnak. Nem volt egy egyszerű menet. Aki járt arra tudja, hogy milyen keskeny és kanyargós az az út. A két csuklós busz elől alig tudtak lehúzódni a szembe jövő autók. (Volt ám forgalom, hiszen a leleményes hidegkútiak erre próbáltak hazajutni.) Az egyik kanyarban egy teherautóval találkoztunk szembe. Az ügyes sofőrök valahogy megoldották a problémát. Elöl szirénázva csinált utat a zavar elhárítás. (Nem is tudtam, hogy ők is tudnak szirénázni.)
Nagy nehezen kijutottunk a Budakeszi útra. Pest felől már be volt állva teljesen, de lefelé üres volt. A Budagyöngyénél elébe jutottunk több araszoló ötvenhatosnak. A felvezető kocsi itt már magunkra hagyott, de nem is volt már szükség rá. Beértünk a Moszkva térre.

Arra nem sok remény volt, hogy ugyan erre vissza lehet jutni. A Budakeszi út be volt állva, az átvezető kis úton pedig aligha férhet el egymással szemben két csuklós busz. De legalább két telitömött busznyi utast levittek a Moszkva térre, minden nehézség ellenére. Köszönjük szépen.

Hatkor indultam visszafelé. A Moszkva térről szó nélkül indultak a buszok, mintha mi sem történt volna. Fölfelé még nagyon araszoltak a buszok a dugó miatt, de fél óra alatt Hűvösvölgyben voltunk. Ott pedig már azon dolgoztak, hogy hogyan tudják visszaállítani a rendet: melyik busz mikor induljon, ki várjon s ki menjen.

Még fontos arról megemlékezni, hogy a két sofőr, aki le ill. fel vitt minket, teljesen korrekt ember volt. Mikor próbáltunk lejutni, a mögöttem álló ifjú hölgyek kissé trágár hangnemben fejezték ki, hogy mennyire szar nekik, s hasonló hangnemben kérdezgették a vezetőt, hogy most akkor mi a f** van. A vezető visszafolytva gondolatait, nyugodtan, korrektül válaszolt, hogy ő sem tudja, csak követi a felvezetőt. A visszafelé jövő vezető pedig sok-sok utazni vágyónak magyarázta el, hogy melyik busz honnan és merre megy a Moszkva téren. Arra is figyelmeztette az utasokat, hogy a busz Budagyöngyéig nem áll meg, odáig villamossal érdemes menni. Sőt, megvárta míg leszállt az, aki meggondolta magát.

A BKV-t bőven van miért szidni. De az amit tegnap műveltek az korrektnél több volt a részükről. Köszönet érte!